Melinda
Lassan haladtam haza, amit nem nevezhetnék hazámnak, hiszen olyan mintha idegen lenne számomra. A szüleim már nem élnek, így egyedül élek a mostoha testvéremmel. Biztos gondolkoztok, hogy ha a szüleim nem élnek akkor, hogy lehet nekem egy mostoha tesóm. Hát nagyon egyszerű. Apám kiskoromba meghalt, így anya egyedül nevelt két évig, majd megismerkedett egy férfival akivel nagyon jól kijött, és egy év múlva megkérte anyám kezét, aki nagy igennel válaszolt. Boldogan éltünk, de persze fél év múlva tudtam meg, hogy van nekem egy bátyám, akit még soha sem láttam. Akkor találkoztam vele, de nem költözött be hozzánk mivel katonai suliba járt. Nem igazán emlékszem az arcára. Lassan tinédzser korba cseperedtem, akkor lehettem tizennégy éves amikor anya halálosan megbetegedett. Az orvosok szerint ezen nem lehet segíteni, csak pihennie kell és rendesen étkezni. Anya betartotta, de egyre nagyobbak lettek a fájdalmai. Majd éppen a szülinapom volt amikor anya meghalt. Azóta nem tartom a szülinapomat, márpedig ma is az a nap van. Szóval egyedül élek a tesómmal, aki soha sincs itthon szóval nem igazán találkozom vele. A mostoha apám pedig állandóan üzleti úton van.
Mikor hazaértem valamit furcsállni kezdtem mégpedig, hogy égnek a lámpák a házban. Általában mikor hazaérek sehol senki. Lassan benyitottam és levettem a cipőmet, John vagyis az apám nem lehet itthon mivel nem rég ment el, akkor talán Jae lehet az? Körbenéztem, de senkit sem láttam, majd hirtelen hangokra lettem figyelmes, a szobámból jöttek a zajok. Kinyitottam az ajtót óvatosan, és akkor megláttam egy férfit aki a szekrényembe kereset valamit. Hirtelen megfordult és akkor ismertem fel a helyzetet amikor megláttam, hogy álarc van az illetőn. Felém lendült, de gyorsan elrohantam ki az utcára. Mikor hátranéztem megláttam, hogy fut utánam. Elkezdtem kiabálni, hogy segítség, de akkor megragadott és a számhoz rakott valamit amitől lassan elkábultam.
Jonghyun
Fel alá járkálok, egyszerűen nem tudok leülni. Én... én elraboltam egy lányt. Istenem mit tegyek? Nem akartam, csak keresni akartam valami amivel Jae-t megtudom szégyeníteni. Erre fogtam magam és elraboltam, ez nagyobb bűn mint a betörés. De mit tegyek meglátott, féltem hogy feljelentett volna. Hirtelen nyögéseket halottam a lány felől. Talán ébredezik? Gyorsan felvettem az álarcot és lassan kinyitotta a szemeit. Mikor meglátott elkezdet kapálózni, de nem tudod kiszabadulni mivel szorosan megkötöztem. Lassan lenyugodott és rám meredt azokkal a nagy szemeivel. Valamit mondani akart, de nem tudod mivel leragasztottam az ajkait, odamentem és letéptem.
- Auu, ezt fájt. Kivagy te, és mit akarsz? Talán pénzt, vagy valami mást?
- Sokat kérdezel, a helyedben kusba lennék és nem beszélnék ennyit.
- Csak, hogy tud egyáltalán nem félek tőled, mivel nem nézel ki rosszakarónak.
- Haa, mit tudsz te? Semmit, szóval fogd be.
- Legalább azt mond el, hogy miért vagyok itt? Talán meg akarsz ölni?
- Igen, meg akarlak, és ha tovább beszélsz akkor egyre közelebb fogsz állni a halálhoz.
- Jól van naaa... de ha meg kell halnom akkor legalább az okát tudjam.
- Az okát szeretnéd tudni? Rendben kérdez.
- Ki vagy te?
- Ne rólam kérdez, hanem a halálod okáról.
Nem szólalt meg csak halkan nézet engem, láttam rajta, hogy sajnál. De vajon miért ilyen velem és miért nem fél tőlem? Igazból nagyon szép lány, most veszem csak észre ahogy végig mérem a tekintettemmel.
- Csak, hogy tud nem akarlak megölni és egyáltalán nem akartalak elrabolni. Igazából ismerem a bátyádat és emiatt törtem be a lakásotokba. Kerestem valamit amivel szégyent hoztam volna a bátyádra. De akkor megjelentél és féltem, hogy hívod a rendőröket.
- Oppa miatt? Miért mit tett veled?
- Neked fogalmad sincs, hogy Jae milyen egy bunkó ficsúr mi? Azt tudtad róla, hogy egy bandának a vezére,
- Mi?
- Látom nem tudtad, akkor most már tudod. Halódtál arról a bandáról a hírekben akik betörtek egy csomó helyre?
- Igen.
- Nah, annak a bandának a vezére a te kis drága bátyád.
- Mi? Az nem lehet oppa nem olyan aki...
Láttam rajta, hogy sokkon érte az igazság.
- Szóval akkor mit tervezel?
- Elengedlek, de kérlek ne mondj semmit a zsaruknak és akkor békén hagyom a bátyádat.
- Rendben akkor felejtsük el ezt az egészet.
Odamentem hozzá és kikötöztem, gyorsan felugrott és elfutott, én pedig néztem a távolodó lányt.
Melinda
Több nap is eltellett azóta és mindig rá gondolok, de még az arcát sem láttam. Akkor meg miért értem úgy, hogy hiányzik? Tényleg bolond vagyok, elment a csöppnyi eszem is.
A bátyámra mikor ránézek semmi furcsát nem veszek észre, még hogy ő bűnöző? Nem akarom elhinni, de mi van ha igaz? Akkor nagy bajban van, ha rájönnek.
Kimentem a konyhába és öntöttem magamnak egy kis narancs levett.
- Meli ma nem jövök haza, szóval zárd be az ajtót jó?
- Rendben, de miért mész valahová?
- Ah... az egyik haveromnál alszok szóval ne várj, nah szia.
Mikor elment kinéztem az ablakon és a távolban észre vettem egy alakot aki a házunkat nézi. Talán ő az?
Gyorsan kiszaladtam, de akkor már nem volt ott. Mikor bánatomba megfordultam egy férfival találtam magam össze. Milyen jól néz ki.
Lassan megindult felém és levette a szemüvegét. Akkor ismertem fel amikor köszönt, egyből felismertem a hangját. Nem akarom elhinni, hogy ő tényleg az a srác.
- Szia Meli, rég találkoztunk.
- Te... te vagy az?
- Igen én, ki lenne más.
- Mit keresel itt?
- Hozzád jöttem. És nem a bátyádhoz.
Nem akartam elhinni, miért jönne ő hozzám?
- Tudod Meli kedvellek, tudom hogy nem elhihető, de ez az igazság.
- Te kedvelsz engem?
- Igen kedvellek, csak az a baj, hogy nem lehetek veled, vagyis ezt hittem azért nem kerestelek fel. De rájöttem, hogy a bátyádnak nem kel elmondani. Szóval mit mondasz randizol velem?
Miért érzem azt, hogy igent kellene mondanom, nem lenne helyes.
- Igen randizok veled.
Minden nap suli után találkozunk és nagyon jól érzem magam vele, Nagyon régen nevettem ennyit. Úgy érzem kezdek belé szeretni. Miközben hazafelé tartunk egymás mellet haladunk és néha összeér a kezünk, akkor nagyokat dobban a szívem. Hirtelen Jonghyun megragadta a kezem és összekulcsolta az enyémmel. Elmosolyogtam magam. Mikor megérkeztünk nem akartam elengedni a kezét, de muszáj volt. Éppen elköszöntem amikor megragadtot és megcsókolt. Nem húzódtam el tőle hanem egyre jobban élveztem a helyzetet. A távolban a bátyám hangjára lettem figyelmes, majd ellökte tőlem Jonghyunt.
- Mégis mit képzelsz te szemét, nem volt elég a barátnőm most a húgom kell neked?
- Oppa...
- Te ne szólj bele, te semmiről sem tudsz.
- De tudok mindent, hogy milyen bandába vagy, mindent.
- Szóval ezek után a hátam mögött vele találkozgattál? Az ellenségemmel?
- Ő nem akar neked ártani, csak szeretjük egymást.
- Szeret a ménkűt, ő soha senkit nem szeret, főleg nem olyat aki a családomba tartozik. Ő az örök ellenségem aki kihasznált, hogy megtudjon rólam mindent.
- Ez nem igaz.
- DE IGAZ. De felőlem azt teszel amit akarsz.
Oppa berohant a házba én meg kint maradtam Jonghyun-nal.
- Igaz? Igaz amit mondott? Csak kihasználtál?
- Figyelj...
- Elég, ne mond tovább, ennyi nekem bőven elég.
Jonghyun
Nem tudtam mit mondjak neki, elrontottam mindent. Láttam rajta, hogy próbálja visszafojtani a könnyeit, de nem sikerült. Könnyes szemel rám nézet.
Amikor bement elordibáltam magam, még azt sem tudtam mondani, hogy szeretem.
Most már hiába minden, úgy se lehetek vele többet. Belekel nyugodnom, hogy mindent elcsesztem.
Fél év eltellett, azóta több cég is felkeresett, hogy szeretnék ha én lennék nekik a modelljük. Mindent elváltam, így sikerült befutnom. Több milliárd rajongóm lett azóta és nagyon büszke vagyok magamra. Több lány is randizni hívott, persze igent mondtam, de valamiért nem találtam semelyikben sem meg az igazit. Valakit hiányoltam belőlük,vagy valakit hiányoltam. Nem tudok rájönni, hogy ki hiányzik az életemből.
- Jonghyun mehetünk a repülő nemsokára indul.
-Persze, menjünk.
Lassan elindultam, közben pár rajongómnak alá írtam a képeket és lefotóztak. Éppen felnéztem amikor megpillantottam őt.
- Régen találkoztunk.
- Igen... tényleg. Hogy vagy?
- Jól, és te? Látom sikeres modell lettél, gratulálok.
- Köszönöm, te pedig nagyon megváltoztál.
- Uram mennünk kell.
- Rendben. Mennem kell, de örülök, hogy találkoztunk.
- Én is.
Elmentem mellette és csendben haladtam előre amikor megszólalt.
- Tudod... én szerettelek.
Hátranéztem, de addigra eltűnt. Tovább indultam, de a szívem egyre jobban fájt. Nem akarom elengedni.
Hátrafordultam és elkezdtem futni, de sehol sem látom. Mikor kiértem megláttam, hogy éppen beszáll egy kocsiba. utána kiáltottam és mikor hátrafordult átöleltem.
- Sajnálom, de kérlek ne hagyj el megint. Én még mindig szeretlek.
- Tudom, de nekem...
- Ne folytasd, csak kérlek maradj velem.
Eltolt magától éppen annyit, hogy a szemembe tudjon nézni és akkor puszit nyomott az ajkaimra. Nem bírtam visszafolyatni magam így megcsókoltam. Nem törődtem semmivel sem, csak rá tudtam figyelni és a heves szívemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése