Ahogy az órán figyelek olyan érzésem támadt mintha engem néznének. Nem akartam foglalkozni vele, mert akkor nem tudok figyelni a tanára. De egyszerűen nem szeretem, ha sokáig néznek jobban szeretek láthatatlan lenni mások szemébe. Hátranéztem és megláttam, hogy az iskola legrosszabb fiúja bámul engem. Gyorsan előre fordultam. Mikor kicsengettek kirohantam az osztályból csak, hogy ne fussak vele össze. Felmentem az iskola tetőterébe. Itt olyan csendes és nyugodt minden. Kikészítettem az ebédemet és éppen ettem volna, amikor valaki kikapta a kezemből. Felnéztem és az a fiú nézett velem szembe, ijedtembe hátra ugrottam.
- Talán ennyire félelmetes vagyok? Nem hinném. Leült velem szembe és engem nézett. Nem mertem a szemébe nézni, annyira félek. Óvatosan odanyúltam az ételér, de akkor megfogta a kezem.
- Meg se kínálsz, talán láthatatlan vagyok?
- Mit akarsz? Lenézett az ételre majd felnézet rám és akkor leeset, hogy az én ételemet akarja. Odaadtam neki és gyorsan felkeltem, összepakoltam és óvatosan kikerültem, de észre se vettem, hogy ott hagytam csak ette az ételt. Bementem a női mosdóba és korgott a hasam.
- Minek adtam oda? Nagyon éhes vagyok. Mikor kinyitottam az ajtót vele találtam magam szembe és a doboz tartotta velem szembe.
- Tessék. Elvettem tőle és ott hagyott.
Másnap reggel a szekrényemnél egy cetli volt. Elolvastam és nem akartam elhinni. Biztos, hogy ma nem kap semmit. Ebédkor nem akartam az osztályba ebédelni így felmentem megint. Leültem és a fülhallgatót bedugtam a fülembe. Bekapcsoltam az egyik kedvenc zeném, majd kicsomagoltam az ételt. Mély levegőt vettem és éppen a számhoz emeltem, amikor megint megláttam a fiút, de most nem ijedtem meg.
Felé emeltem és a pálcámról leharapta a szushit. Valamiért sajnálatot éreztem iránta. Mély levegőt vettem.
- Talán nincs ételre pénzed? Felnézet rám.
- Ja, nem úgy vagyok mint egyesek. Majd bekapott még egy szushit.
- Csak hogy tud én sem vagyok gazdag sőt egyedül élek.
- Akkor ezeket te csináltad?
- Igen én, mivel anya hamar meghalt így megtanultam.
- Nagyon finooom. Kaphatok még?
- Persze egyél. De mi a neved?
- Kim Jong In, de csak szólíts Kainak és neked?
- Bogi. Olyan aranyosan evett, mint egy kisfiú. Elmosolyogtam magam.
Minden egyes ebédem így telt, hogy vele ettem és nevettem. A szomorú napjaimat elfelejtettem és találtam magamnak egy rendkívüli barátot. Hazafelé tartottam, amikor valaki megijesztet hátúról. Minden nap vele mentem haza. Az ajtónál mindig integetett. Másnap délbe vártam rá, de nem jött. majd így ment minden egyes nap. Éppen hazának tartottam, amikor négy fiú jött felém.
- Hello cica, nem jössz velünk inni valamit?
- Én most nem igazán érek rá, elnézést. Éppen kikerültem volna őket mikor az egyik hátulról megragadót. Majd a másik kettő lefogott. Sikítottam, de senki sem járt erre. ledobtak a földre és elvágták a felsőmet. Hangosan sírtam és kiabáltam.
- Segítség. Kai ments meg. Akkor egy motor hanga hallatszót odanéztünk és megláttam egy fiút aki éppen vette le a sisakját és egyből felismertem.
- Kaiiiii.
- Kuss te ribanc. Befogta a számat a másik kettő elővették a kést, próbáltam figyelmeztetni Kait, de
nem tudtam. Felé rendítették a kést, de kikerülte. Majd alá rugót az egyik alá, aki elesett majd a másiknak behúzott egyet. Mind hárman elfutottak és Kai odajött hozzám.
- Istenem jól vagy? Elsírtam magam és az ölébe zuhantam és nem bírtam abba hagyni a sírást. Kai felemelt és a karjaiba vitt hazáig. Bevitt a házba és letett az ágyra, betakart és elakart menni, de megfogtam a kezét és lenézet rám.
- Ne menj el legalább addig amíg el nem alszok. Leguggolt mellém és megfogta a kezem majd elkezdte simogatni a hajam. Olyan jó érzés. Majd elnyomott az álom.
Egy hétig nem tudtam suliba menni és Kai mindvégig velem volt. Főzött nekem és mindig megnevettettet. Éppen egymásmellet sétáltunk és a kezünk mindig összeért. Majd Kai megfogta és összefűzte az ujjainkat. nem szóltam és mentünk csendben tovább. Mikor hazaértem szembe fordultam Kaival.
- Holnap találkozunk a suliba. Mondtam majd kivettem a kezem az övéből és elindultam. Utoljára visszanéztem és integettem neki. Becsuktam az ajtót és nem tudtam elmozdulni az ajtótól.
Hirtelen kinyitottam és Kai még mindig kint volt felnézet rám és felém futott és bezárt a karjaiba és hosszan megcsókolt. Még soha sem volt ilyen gyönyörű éjszakám. Egymás karjaiba ébredtünk és együtt mentünk suliba. Mindenki minket nézet és nem érdekelt. Még az órán is leveleztünk. A mosdóba meghalódtam, hogy rólam beszélnek. „Istenem Kai, hogy tudót leállni azzal a lánnyal, hiszen milyen csúnya, nem gondoltam volna, hogy ilyen lányok az esetei az iskola legrosszabb fiújának. Kai jobban érdemel, hiszen milyen dögös. Hehe.”Mikor kimentek előbújtam és belenéztem a tükörbe. Tényleg milyen csúnya vagyok Kai-nak jobb járna. Hazafelé menet nem szóltunk egymáshoz vagy is csak én szólaltam meg így Kai is abba hagyta. Mikor odaértünk a házhoz elköszöntem és bementem a házba. Levetkőztem és éles fájdalomra lettem figyelmes a mellkasomba, de nem érdekel. Másnap nem kerestem fel és nem is menetem suliba. Megint éreztem a fájdalmat és egyre erősebb. De kiabálásra lettem figyelmes, kimentem és megláttam egy srácot.
- Te vagy Bogi?
- Igen én vagyok, de te ki vagy?
- Kai barátja vagyok Sehun ezt küldte. Átnyújtott egy levelet. Bementem és elolvastam a végén már sírtam. „Annyira sajnálom, hogy nem mondhattam meg neked, de elkel utaznom Londonba és nem tudom, hogy mikor jövök vissza lehet, hogy egy vagy több év múlva. Ebben a pár hónapba annyira boldog voltam, hála neked és csak hogy tud nem a kaja miatt közeledtem feléd, hanem azért mert tetszettél csak nem tudtam, hogy hogyan közeledjek feléd. Mikor felfigyeltél rám, annyira boldog volta és tudtam, hogy elkel mennem így mindent siettetem, hogy veled lehessek a megmaradt időbe. Nagyon köszönöm, hogy egy ilyen lány beleszeretett egy ilyen fiúba és csak, hogy tud még soha sem mondtam ki hangosan, hogy mennyire szeretlek. Ég veled és kérlek, ne sírj. Kai.” Nem tudtam abba hagyni a sírást. Gyorsan felöltöztem majd fogtam egy taxis és egyenesen a reptérre mentem elkezdtem keresni, de nem találom sehol. A szemeim már égtek a sok sírástól és a mellkasom megint elkezdet fájni. Most mát tudom mi ez a fájdalom Kai idézte elő.
Pár évvel később.
Csak ellőre néztem bele a kamerába olyan pózokat vettem fel, ami csak is rám illet. Mikor a fotózás vége lett mindenkinek megköszöntem a kemény munkáját. Az öltözőbe a sminkes éppen szedte le a sok sminket. A hajamat kiengedtem. Felöltöztem és feltettem a napszemüvegem. Az autó már vár így elindultam mikor kiértem a sok riporter már engem várt. Mosolyogtam, ahogy tudtam.
- Kisasszony-kisasszony igaz, hogy egy újabb filmen dolgozik?
- Ohh igen egy rendkívüli drámán. Mondtam majd beszálltam a kocsiba. – Istenem ez a sok riporter.
- Asszonyom van egy találkozója.
- Megint és kivel?
- Azt nem tudjuk pontosan.
- Rendben legyünk túl rajta. Egy nagy szállodához vittek és bevezettek a medencéhez. Majd egyedül hagytak körbenéztem és egyszerűen gyönyörű volt a kilátás. Biztos egy befolyásos ember akar velem találkozni, ha ilyen drága helyre hozattak.
- Üdvözlöm elnézést, ha megvárattam. Odanéztem és a szemeim nagyra nyíltak. nem bírtam megmoccanni.
- Mi az csak nem szellemet látott talán?
- K… Kai tényleg te vagy az?
- Miért ki lennék más? Odajött hozzám és egész végig mosolygott.
- Megmondtam, hogy visszajövök érted. Igaz akkor nem hittem, hogy egy híresség leszek akivel nagyon nehéz találkozni. Megragadtam a nyakkendőjét és lehúztam majd megcsókoltam.
- Ohh, látom nagyon hiányoztam. Letérdelt előttem és egy dobozt mutatott fel mikor kinyitotta egy gyönyörű gyűrű tárult fel előttem. – Hozzám jössz feleségül?
- még szép, hogy igen. Felhúzta a gyűrűt majd a hátérbe tűzijáték harsant fel én pedig az ölébe ugrottam. Körbe-körbe forgatott és közbe hangosan nevettünk. Soha sem voltam ilyen boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése