Ég és föld között élek. Nem vagyok se gazdag se szegény, átlagos lány vagyok. Nem nevezhetem magamat szépnek, és a legcikibb, hogy húsz éves vagyok, de még nem volt barátom. Állandóan nyaggat anya, hogy ideje lenne már ha szereznék magamnak. De nem járok el semmilyen buliba, inkább magamnak való vagyok. Szeretem ha magam körül minden a legnagyobb rendben megy. Nem szeretem ha rumlis a szobám vagy akár a házam. A munkám nem egy álombeli, de ha kell a pénz akkor muszáj valamit dolgoznom. Egy cégnél dolgozom ahol már-már én vagyok a kiszemelt áldozat, mindig engem ugráltatnak. Ide-oda rohangálok, még ebéd szünetem sincs, hála a kedves főnökömnek. Állítólag asszisztensnek vettek fel, erre jött a bombázó nő és kilökött a helyemről. Szóval most én vagyok mindenkinek a fuvarosa.
Lassan kiszállok az ágyból és egyből a fürdőszobába battyogok be félkomásan. Mikor belenéztem a tükörbe, mint általában most is megijedtem a látványomtól. Megmostam a fogam, majd megfésülködtem. Kiválasztottam a nem divatos ruháimból egy egybe részes szoknyát. Soha sem érdekel annyira a divat.
- Remek ennél jobb már nem is lehetne.
Gyorsan összeszedtem magam és elkezdtem szaladni. Mikor végre odaértem addigra tiszta víz voltam, de nem csodálom hiszen nagyon meleg van kint. Beszálltam a liftbe és hála nem volt bent senki. Elkezdtem magam legyezni, felkötöttem a szemembe logó hajamat. Nagyon viszked a hátam, mivel még vissza van három emelet, így úgy gondoltam megvakarom. Éppen kicipzároztam a hátánál, amikor kinyílott a lift ajtaja. A legdögösebb pasi állt előttem, és engem nézett nagyra nőt szemeivel. Gyorsan összeszedtem magam és nekidőltem a falnak, hogy ne lássa csupasz hátamat. A férfi az öklét a szájához emelte és elkezdet köhögni, majd kurta mosoly jelent meg az ajkain. Most... most kinevetett engem? De égő. Mikor felnéztem a férfi engem nézett.
- Elnézést kisasszony, de a lift.
- Jaa, elnézést.
Megnyomtam a gombot és síri csend borult ránk. Még mindig ég az arcom, és nem merek ránézni. De hirtelen a férfi rám nézett.
- Ön hol dogozik?
Felnéztem rá és akkor eszembe jutott az előbbi incidens. Megint éreztem, hogy kezd égni az arcom.
- Én... én divat részlegen. A tizennegyedik emeleten. Ön?
- Én a tizenötödiken, hogy-hogy még nem találkoztunk?
- Nem tudom, általában nem ilyenkor szoktam jönni. Most késésben vagyok.
Istenem, milyen jóképű. Hogy lehet, hogy még nem láttam.
- Ha szabad kérdeznem, mi a neve?
- Orsós Melinda, de inkább Meli. Az öné?
- Lee Junho. De csak Junho. Mikor végez?
- Tessék?
- Ne vegye tolakodásnak, de megszeretném hívni egy italra.
Nem hiszem el, pont engem meg szeretne hívni. Engem?
- Fél nyolc felé?
- Ohh remek, akkor megvárom.
Éppen kinyílott az ajtó és elköszöntem, majd kiléptem, de még mindig sok alatt vagyok. Vajon viccelt? Mikor lejárt a munka ideje, bementem a mosdóba és megnéztem magam. A hajam összevissza van, a ruhám tiszta gyűrőt és a szagomról nem is beszélve.
(Junho)
Mikor leértem már fél is elmúlott. Vajon végzet már, vagy talán megijedt és elment? Nem hinném. Ki tudna nekem ellenállni? Kinéztem a kocsi ablakán és akkor vettem észre, hogy éppen felém tart.
Tényleg elhitte, hogy én vele akarok enni? Milyen vicces lány. Nagy mosollyal kiszálltam és intettem neki. Mikor észrevett elmosolyogta magát. Kinyitottam az ajtót és beszállt.
- Azt hittem, hogy dobott engem.
- Miért? Talán sokat várt?
- Persze sokat várok mindig olyanra aki tetszik.
Láttam rajta, hogy elpirul. Tényleg bevett mindent.
- Hova megyünk?
- Először is gondolom meg akar szabadulni a munka bűzétől?
- Honnan tudta?
- Láttam, hogy ide-oda szaladgál, nagyon fárasztó lehetett.
Csak bólintott, majd elindultunk. Mikor megérkeztünk az egyik kedvenc butikomhoz vittem. Az eladók már nagyon jól ismertek, így az én ízlésemnek választottak Melinek ruhát. Mikor kilépet nagyon meglepődtem, rá se lehet ismerni. De hiszen gyönyörű.
- Abban tisztában van, hogy milyen gyönyörű?
- Tessék, még hogy én gyönyörű? Áhh dehogy.
- Pedig igen.
Mikor nekiálltunk enni, közben folyamatosan beszélgettünk. Elmondtuk egymás életét, és még soha sem éreztem magam ilyen jól. Mikor végeztünk lementünk a partra.
- Hát nem csodálatos?
- De az, gyönyörű.
- Most kezd félni.
Bementem én is a vízbe és Meli elkezdet futni, én pedig utána futottam. Mikor elértem megragadtam és felemeltem. Majd a homokba dőltem és magamra húztam. A haja az arcomba lógott, és mind ketten lihegve nevettünk. Majd egymás szemébe néztünk. Fogalmam sincs, hogy mióta nézzük egymást, de a szívem elkezdet hevesen verni. Eltűrtem a haját a füle mögé, és végig simítottam a kezem a puha arcán. Majd megpusziltam az ajkait, mikor nem ellenkezett megcsókoltam. Belevesztem az érzésbe és a finom illatába.
Kézen fogva mentünk vissza az autóig. Majd hazavittem, az ajtónál újra megcsókoltam és elköszöntem tőle.
(Meli)
Még soha sem voltam ilyen boldog. Nem hiszem el végre van barátom és nem is akár milyen. Annyira boldog vagyok. Másnap megint elmentünk vacsorázni és minden nap meglepet valamivel. Ma egy gyönyörű nyaklánccal lepet meg.
- Szívesen.
Megfogta az arcom és gyengéd puszit nyomott az arcomra, majd az ajkaimra. Majd szorosan magához húzott és megcsókolt. Mikor elváltunk a szemembe nézett.
- Ígérj meg nekem valamit.
- Mi lenne az?
- Ha bármi olyat hallasz rólam, vagy ha valami rossz hírt hallasz akkor velem beszéld meg, jó?
- Mi a baj?
- Csak ígérd meg, hogy nem futsz el előlem.
- Rendben ígérem.
Egy csókkal pecsételtük le.
Mikor hazaértem és elment, már akkor hiányzott. Tudtam, hogy holnap nem láthatom mert elkellet utaznia. Amióta vele járok én is megváltoztam, elkezdtem érdeklődni a divat iránt. Többet töltök reggel a tükör előtt.
Másnap reggel sokkal boldogabban mentem dolgozni. Most már máshogy bánnak velem hála Junho-nak.
- Meli lefénymásolnád ezt nekem?
- Persze.
Elindultam és közben a kedvenc zenémet dúdoltam, majd hangokra lettem figyelmes. Mikor közelebb értem egyből felismertem, de nem lehet Junho itt. Kinéztem a folyosóra és megpillantottam. Talán nem kellet mégse elmennie, de akkor miért nem hívott? Éppen köszöntem volna mikor meghalódtam, hogy az én nevemet mondják.
- Mi van Melindával?
- Semmi mi lenne?
- Csak, hogy halad a fogadás?
Milyen fogadásról beszélnek?
- Jól megy.
- Halódtam, hogy kicsit megváltoztattad.Mikor megláttam alig akartam elhinni, hogy ő tényleg az a lány.
- Igen.
- Nah és mikor döngeted meg? Meddig is van a fogadás határa?
- Még van időm.
Nem hiszem el amit hallottam. Nem... ez nem lehet igaz. Az egész csak fogadás volt? Annyira meglepődtem, hogy nem vettem észre a felém közeledő férfikat.
- Meli? Hát te?
Felnéztem rá és akkor jöttem rá, hogy az egész egy átverés volt. Csak kihasznált engem.
- Hogy... hogy gondolhattam, hogy te leállsz velem?
- Mi? Meli... mi hallottál?
- Mindent. MINDENT TE IDIÓTA.
- Meli mindent megmagyarázok.
- Mit? Nem érdekelsz többé, hagyj békén és soha, de soha ne kerülj a szemem elé.
Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Hogy lehettem ekkora bolond, hogy nem vettem észre?
(Junho)
Hiába rohantam utána nap mint nem, még csak rám se nézett. Nagyon nagyot vétkeztem a szemébe és lehet, hogy soha sem tarthatom többet a kezeimbe. Hogy lehettem ekkora bolond, miért kellet beleszeretnem?
Az ajtaja előtt állva annyira fáj a mellkasom kezemet felemeltem, hogy bekopoghassam, de nem merek. Éppen elhatároztam magam, de akkor kinyílott az ajtó. Az a nő állt előttem akit a világon a legjobban szeretek.
- Te mit keresel itt?
- Meli had magyarázzam meg.
- Nem kell.
Éppen el akart haladni mellemet amikor visszarántottam.
- Miért nem értesz meg? Nőj fel kérlek. Nekem most mennem kell, várnak.
- Ki?
- Randim lesz, talán baj nem vagyok a barátnőd.
- DE AZ VAGY, soha, de soha nem szakítottam veled és nem is fogok. Most hogy tudom hogy hova akarsz menni, így egyáltalán nem engedlek el.
Berántottam a házba és bezártam az ajtót.
- Engedj el hallod?
- Hiába kiabálsz, te az enyém vagy. Sajnálom tényleg sajnálom. Igen fogadtam a haverokkal, de beléd szerettem és nem az volt már a szándékom, hogy lefeküdjek veled. Egy boldog életet akartam melletted.
- Elcseszted, nekem te voltál az első szerelmem, ezért sem tudok megbocsátani.
Kiakart szabadulni a fogásomból, de akkor neki löktem a falnak és lefogtam a két kezét majd megcsókoltam. Meglepődtem mert nem ellenkezett, sőt átkarolt és visszacsókolt. A végén valahogy az ágynál kötöttünk ki. Levettem a pólóját és lassan haladva végig csókoltam a puha hasát majd a mellét. Közben felnyögött amitől jobban élveztem az egészet. Levettem a nadrágom és bevezetem a kemény férfiasságomat. Amitől felkiáltott, de egy csókkal elnyomtam. Lassan mozogtam benne és egyre jobban élveztük. Mikor hirtelen mind ketten a csúcsra értünk lihegve nevetünk el magunkat.
Orsós Melinda remélem nem okoztam csalódást és remélem tetszik :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése