Stay with me!!

OneShot (Himchan)
Az életem olyan pocsék amilyen a tél lehet a hó nélkül. Bárcsak ne ebbe a családba születtem volna és akkor boldog lehetnék. Még az se érdekelne, ha nem lenne pénzem csak had legyek boldog. Azén családomnak van egy üzletlánca és persze apám azt akarja, hogy én legyek majd a következő elnök. Ahogy a tükörbe néztem magam az ugrott b, hogy egy vőlegénynek boldognak kellene lennie. De ez a vőlegény egyáltalán nem boldog. Az anyám lépet be az ajtón mikor meglátott elmosolyodót.

-          Az én egyetlen fiam megnősül, nem hiszem el. Olyan büszke vagyok rád. Odajött és megigazította a nyakkendőmet.

-          Tudod anya, mikor lehetnél rám igazán büszke? Ha saját magam keresném meg a pénzt és saját magam gondoskodhatnák az életemről.

-          Ne kezd már megint. Ha apád meghallja ezt akkor tudod, hogy megint mérges lesz.

-          Miért kell hozzá mennem egy olyan lányhoz, akit nem szeretek sőt még élembe nem láttam?

-          Mert ez biztosítja az üzletet és ma majd meglátod milyen.

-          Legalább szép, mert én nagyon válogatós vagyok.

-          Igen szép, na gyere. Kimentem az oltárhoz és mosolyt erőltettem az arcomra.

Majd megszólalt az orgona és a mennyasszony lépet be. Meg kell hagyni nagyon csinos így messziről. Mikor közelebb ért kinyújtottam a kezem és belekarolt, nagyon vékony keze vannak. A fátyoltól semmit sem láttam az arcából.  

-          Himchan elfogadod feleségedül jobban és rosszban Melit?

-          Igen elfogadom.

-          Meli elfogadót férjedül jobban és rosszban Himchant?

-          Igen elfogadom. Mikor lement a rituálé, ami dög unalom volt rátértünk a gyűrű hutásra majd felkell emelnem a fátylat. Határozottam felemeltem mintha már tudnám, hogy hogyan néz ki. Mikor kinyitottam a szemem a világ legszebb nőjével álltam szembe. A szeme nagyon nagyok és a szempillái is a haja sötétbarna. Az ajaki teltek, pont az esetem. A pap kimondta, hogy csókoljam meg a mennyasszony meg mondom őszintén, szívesen megteszem. Éppen megcsókoltam volna, amikor elfordult és az arcára nyomtam egy puszit majd a tömeg felkiáltott és elkezdtek tapsolni. Mikor minden lezajlott egy nagy házhoz vittek a szüleim. Kipakoltam és becipeltem a rengeteg bőröndömet.

-          Komolyan ide kell költöznöm?

-          Igen ide, mostantól a feleségeddel fogsz élni. Mondta nagy örömmel apám. – Mi nem is zavarunk, fedezd fel ezt a csodálatos házat és pakolj ki. Holnap találkozunk. Mondtam volna valamit, de arra már el is tűntek. Körbenéztem, de senkit sem láttam.

-          Talán egyedül lennék itt? Milyen jó már.

-          Nem vagy egyedül. Ijedtembe felkaptam a fejem és felnéztem az újdonsült mennyasszonyomra. A haja vizes volt és egy száll ingben volt így kivillant a gyönyörű lábai. Rám se nézett bement a konyhába és a hűtőből kivette egy narancslevet. Mikor abbahagyta visszatette és elkezdet nyújtózkodni egy edényért. Az inge feljebb csúszott és szinte mindent láttam. Természetesen a férfi énem egyből felfigyelt rá. Nem akartam, hogy jobban felizguljak így odamentem és levettem. Hirtelen olyan közel voltunk egymáshoz, hogy nem bírtam arrébb menni. Lenéztem rá ő pedig felnézet rám mikor találkozott a tekintetünk gyorsan elugrottam mellőle.

-          Hol fogok aludni? Kérdeztem.

-          A kanapén hol máshol.

-          Mi? Még hogy a kanapén, na azt már nem. Lesheted és az ágyon fogok aludni te majd a kanapén.

-          Biztos, hogy nem. Hirtelen elkezdet futni és berohant a szobába majd bezárta az ajtót. Odamentem és elkezdtem ütögetni az ajtót.

-          Jáá, nyisd ki, nem hallasz?

-          Kint alszol én meg itt, majd holnap kinyitom, most pedig jó éjt.

-          Te… te beképzelt liba. Kiabáltam be. - Aigoo megörülök. Lezuhanyoztam majd megvetettem a kanapét és lefeküdtem. Fogalmam sincs, hogy meddig forgolódtam, de nem tudok elaludni. Kimentem a medencéhez és a kezemet a zsebembe temettem. Majd elkezdtem körbenézni és megláttam Melit ahogy ő is a semmibe bámul.

-          Jáá. Mikor meghalódta a hangomat felém nézet. – Talán nem tudsz aludni?

-          Nem, nem tudok nekem még ez szokatlan, hogy egy férfival élek egy tető alatt. És te?

-          Nekem kényelmetlen a foteeel, képzeld el. De tudod, cserélhetünk is talán ott már tudsz aludni.

-          Az lesheted. Csendben maradtunk és mind ketten néztük az égboltot. Néha-néha titokban odanéztem.

-          Te egyből belementél ebbe a házasságba? Kérdezte és rám nézet.

-          Igen egyből, nem is próbáltam nemet mondani, hiszen akkor apán ott helybe agyonvert volna. Te?

-          Én nem, ellenkeztem ahogy tudtam, de semmire sem mentem. Megint elkezdte az eget kémlelni én pedig hallgattam amit mond. – Volt egy barátom, akit még egy üzletben ismertem meg és lassan kibontakozott a szerelem. Tudod, még mindig szeretem, de ő utál engem.

-          Miért utál?

-          Mert nem akartam vele szakítani és ezért a szüleim mindent megtettek, hogy ő szakítson velem. Először ő sem akart szakítani velem, de apám kilakoltatta és bezáratta az üzletét és külföldön adott neki munkát és lakást. Szóval szakított velem és azt mondta ne akaszkodjak rá és hagyjam élni ott elszakadt a cérna, de megtettem elengedtem és soha többé nem láthattam. Most pedig férjes asszony vagyok. Az életem tényleg pocsék. Egy könnycsepp folyt végig az arcán. Legszívesebben odamentem volna és a karjaimba zártam volna. Olyan gyönyörű.

Minden egyes napom úgy ment mid eddig. Mindig dolgoztam, de annyival más, hogy nem üres házba térek haza. Megvacsoráztam és megágyaztam a kanapéra. Egyre jobban megismerjük egymást, minden pénteken leülünk és iszunk egyet. Elmondjuk az életünket, közbe nevetünk és sírunk. Ahogy a nevető arcát nézem olyan melegség áradt bennem. Azt hiszem beleszerettem.

Egyik nap elmentünk sétálni, de semelyikünk nem szólalt meg. Csak csendben sétáltunk egymás mellett. Hirtelen megállt és valamit nézet, amitől nagyon meglepetnek nézet ki. Odanéztem és megláttam egy fickót egy nővel.

-          Meli te vagy az? Huha nagyon más lettél. Ohh, gondolom ő a férjjelölt. Odajöttek hozzánk.

-          Szia Ren, hát te? Nem Londonba kéne lenned?

-          Most átutazóba vagyunk. Ja, amúgy had mutassam be ő a barátnőm. Láttam, hogy Meli meglepődőt.

-          Én pedig had mutassam be a férjem. Mind ketten elköszöntek és elráncigált. Majd a kezemet kirántottam a kezéből.

-          Mi az most jó vagyok neked ilyen helyzetbe?

-          Sajnálom csak nagyon meglepődtem. Lehajtotta a fejét, hogy elrejtse a könnyeit. Átöleltem és elakart lökni.

-          Akkor most is támaszkodj rám. Belém karolt és elkezdet még jobban sírni. Hazának fogtuk végig egymás kezét. A bejáratnál elengedte a kezem.

-          Én még sétálok egyet.   

-          Rendben.

Már több mind két órája várok, de még mindig nem jött meg. Felkaptam a kabátom és elkezdtem keresni, megnéztem a kertbe, de itt nincs. Hátramentem a mezőre és végig jártam a tó szélét. Nem látom sehol. Majd megláttam valamit a vízbe és mikor felismertem elkezdtem szaladni.

-          Meliiii. Befutottam a vízbe és odaúsztam. Gyorsan hívtam a mentőket. A várakozóba vártam több mint egy órát amikor az orvos jött ki.

-          Maga a férje?

-          Igen az vagyok mi a baja?

-          Semmi komoly csak sok vizet nyelt. Gondolom megcsúszhatót.

-          Ohh, értem köszönöm. Bementem hozzá és leültem mellé megfogtam a kezét és lassan elaludtam. Másnap arra ébredtem, hogy valaki engem szólít. Mikor kinyitottam a szemem Melivel találkoztam össze, engem néz és mosolyog.

-          Ébren vagy? Hála az istennek tudod, hogy aggódtam?

-          Nagyon sajnálom, hogy aggodalmat okoztam. Átkaroltam és szorosan a karjaimba zártam.

-          Tudod én… én nagyon szeretlek. Mondtam.

-          Te belém szerettél?  

-          Igen már régen és tudom, hogy te nem sz…

Nem tudtam befejezni a mondatom, mert megcsókolt. Meglepődtem és még mindig sok alatt vagyok.

-          Én is beléd szerettem.  Átkaroltam és elnevettük magunkat.