Csendben hallgattam, ahogy éppen kiosztanak. Mindig engedtem, hogy kihasználjanak soha sem mondtam nemet talán az életem ezért fordult fel hirtelen. Mikor a nővérem egyedül hagyott csak néztem utána ahogy elmegy. A szavai szíven találtak. „Mindig is ügyetlen voltál nem elég, hogy csúnya vagy akkor még ügyetlen is? Tönkre teszed a karrieremet és anyáékét is. Férjhez akarok menni, de te mindent tönkre teszel, néz tükörbe nem vagy ebbe a világba való. Élj csak a hülye barátaiddal és hagyj minket élni. Lehetőleg többi ne kerülj elém, felőlem öld meg magad az sem érdekel.” Ahogy lassan ballagtam csak a szél fúvását lehetett hallani, ahogy a cseresznyefáknak az ágaiba tép bele. A virágait nézve olyan szánalmasnak érzem magam, hiszen még a fa virágai is olyan gyönyörűek. Hirtelen egy dalra lettem figyelmes, elindultam a hang felé és a folyóhoz értem ki. Majd megláttam egy férfit, aki egy padon ül és gitár van a kezében és közbe énekel. Milyen gyönyörű hangja van, behunytam a szemeimet és csendben hallgattam. Közbe a szél bele-bele kapott a hajamba. Olyan nyugodt érzés tört rám. Közelebb mentem a férfihoz, de úgy álltam, hogy ne lásson. Megvizsgáltam közelebbről is és meg kell hagyni nagyon helyes. Hirtelen abbahagyta és elment csak néztem utána.
Követni kezdtem, de akkor egy nő futott oda hozzá.
- Oppa mindenhol kerestelek. Tudhattam, hogy itt vagy. Jobban megnéztem a nőt és egyből felismertem, de hiszen ő a nővérem, de neki van barátja. Mikor észrevett engem nagyon meglepődőt.
- Oppa várj egy kicsit mindjárt megyek. Megindult felém és mikor odaért megfogta a kezem és elkezdet húzni maga után. Kirántottam a kezem és rám nézet.
- Gondolom most futni akarsz anyához, hogy elmond, hogy van másik barátom is.
- Szóval tényleg a barátod?
- Ohh, úgy csinálsz mintha nem tudtad volna? De teszek róla, hogy ne mond el senkinek.
- Mire jó ez neked? Hiszen már van egy barátod aki igen gazdag és kedves.
- Ha véletlen nem sikerülne vele a kapcsolatom, akkor itt van nekem Minho. Aki előbb megkéri a kezem, azzal leszek és a másikat dobom és nem engedem, hogy te közbe szólj. Hogy lehetsz ilyen kegyetlen.Elegem volt az életemből meg akarok szabadulni tőled is és anyámtól is örökké. Könnyek szúrták a szememet, de próbáltam visszafojtani.
- Sírni akarsz akkor sírj nem hatódok meg. Téged gyűlöllek a legjobban. Elindult, de én utána futottam.
- Ne kövess és megmondtam, hogy ne kerülj a szemem elé. Tovább követtem és egy híd közepén találtam magam amikor megint felém fordult.
- Miért nem rohansz és köpsz be?
- Mert nem olyan vagyok mint te.
- Mit tudsz te? Te semmit nem érsz. Te nem érsz semmit olyan olcsó vagy amilyennek teteted magad. Odajött hozzám és megütött, de visszaütöttem erre nagyon mérges lett és meglökött. Majd csak annyit éreztem, hogy bevertem a fejem és zuhanni kezdtem
Két évvel később
Már nem olyan lány vagyok aki voltam két évvel később. Sokkalta másabb lettem, többé nem vagyok az a kedves szófogadó kislány aki voltam. Többé nem parancsol nekem senki és nem hagyom magam többé kiszolgálni. Két év alatt összeszedtem magam. A baleset óta megváltoztam, két évet töltöttem a kórházba. A hajam már nem rövid hanem hosszú, leadtam több mint húsz kilót. Végig sportoltam így elég jó alakom lett még a többi nő is megirigyli. Az arcomat megműtöttem és sikeres modell lettem. Megesküdtem, hogy bosszút fogok állni a nővéremen. Kiszálltam az autóból és felvettem a napszemüvegemet majd elindultam végig a folyóson. Közbe mindenki engem bámult a nők irigyek voltak rám a férfiaknak pedig folyt a nyáluk. Mindent hallottam, amit egymásnak mondtak. „Néz milyen csinos és milyen dögös. Milyen hosszúak a lábai, biztos modell.” Ezek hallatán elmosolyogtam magam és büszkén mentem végig a nagy folyóson. Mikor odaértem a titkárnő behívatott. Mikor megláttam az igazgató helyettest egyből felismertem. Meghajolt és üdvözölt.
- Ohh nagyon örülök, hogy minket választott. Kérem foglaljon helyet. Leültem és keresztbe tettem a lábamat majd levettem a napszemüvegemet.
- Kér esetleg valamit inni?
- Köszönöm nem csak térjünk a lényegre.
- Ohh hát persze. Szeretném, ha az új kollekciónknak ön lenne az arca.
- Milyen munka ez pontosan?Lenne egy reklám, amiben azt szeretnénk, ha ön reklámozná és mellé egy plakát.
- Értem. Mit kellene bemutatnom?
- Egy új arckrémet és egy hozzá való ajakbalzsamot.
- Ha elvállalom, mit kapok érte?
- Természetesen rendesen megfizetjük a munkájáért, hiszen ön nagyon elfoglalt, hiszen most maga a legkeresettebb modell. Igen az vagyok.
- Rendben elvállalom.
- Ohh tényleg ennek nagyon örülök. Felkelt és átnyújtott egy papírt majd egy tollat. Mielőtt elkezdtem volna aláírni felnéztem.
- Ohh és még valami, ha valaki nem jól végzi a munkáját akkor lehet, hogy abba hagyom. Bólintott majd aláírtam és átadtam neki. Mikor elköszöntem nagy mosollyal búcsúzott el. Nem láttam, hogy lenne gyűrűje. Végül is ki venné el a nővéremet. Éppen, hogy kiértem volna szembe találkoztam a zsákmányommal. Milyen boldognak néz ki. Lassan és büszkén tartottam felé mikor odaértem direkt nekimentem és így kieset a kezéből a hallom papír.
- Ohh nagyon sajnálom nem direkt volt. Rám nézet és egyből felismert és a düh elpárolgott a szemeiből.
- Ohh hiszen maga az a modell ugye?
- Igen az volnék és nemrég írtam alá egy szerződést.
- Ohh akkor üdvözlöm nálunk.
- Köszönöm. Elköszönt ő is majd csendben néztem utána. Mikor kiértem megláttam egy férfit aki nagy csokor rózsát tart a kezébe. Egyből felismertem ő az a srác, aki énekelt a parkban. Gondolom a virág pedig a nővéremnek lesz.
Odaszaladtam és úgy csináltam mint akinek kiment volna a bokája.
- Ahh… ahh… ez nagyon fáj.
- Istenem jól van? Odaszaladt hozzám és leguggolt velem szembe, hogy lássa a bokám.
- Azt hiszem, hogy kimehetett. Felnézett rám és mikor meglátott hirtelen kétszeresére nőt a szeme.
- Omo magát láttam a tévében, maga híres modell ugye?
- Igen az vagyok milyen jó, hogy felismernek az emberek.
- Még szép egy ilyen szépséget ki ne venne észre.
- Aigoo ne udvaroljon. Beleütöttem a vállába amire felnevetett, istenem milyen szép mosolya van. Hirtelen felkapott.
- Mit csinál?
- Beviszem a kórházba.
- Arra semmi szükség csak vigyen haza.
- De én gyalog vagyok.
- Semmi baj én nem messze parkoltam le. Megmutattam neki az utat. Berakott az ülésre és beült mellém majd mutattam neki hazáig az utat. Mikor odaértünk kinyitotta nekem az ajtót és segített bemenni.
- Nagyon szépen köszönöm, hogyan hálálhatnám meg?
- Nem kell szívesen tettem.
- De tényleg legalább a telefon számát adja meg. Elvette tőlem a telefon és beírta majd elköszönt. Megnéztem a számát és a nevét.Szóval Minho te vagy az első akit el kell távolítanom. Két nap múlva elkezdtük a video felvevését. Minden nap így ment és mikor végeztem Minhoval ittam egyet és közbe beszélgettünk.
- Minho van barátnőd?
- Mondjuk azt, hogy van.
- Ezek szerint van valami baj vele?
- Csak elfoglalt és alig találkozunk, a munkahelyére pedig nem mehetek.
- Ha, okos.
- Mi? Ránéztem ijedtembe, véletlen hangosan gondolkoztam.
- Semmi. Csak hangosan gondolkoztam.
- Te hogy is hívják?
- Hanna.
- Csak nem Hanna Tillmann?
- De ő az ismeri?
- Én úgy tudtam, hogy az igazgató helyettessel jár.
- Mi? Az nem lehet ő velem ár.
- Nem, biztos vagyok benne, hogy ők ketten járnak, ha akarja bebizonyítom neked. Felkeltem és ott hagytam közbe pedig előbukkant egy mosoly. Leültem az igazgató helyettessel szembe. Nagyon jól dolgozott a pénz már átutaltam.
- Tudom és köszönöm, de lenne egy kérésem. Nem jönne el velem egy vacsorára? Vegyük randinak.
- Elmegyek, de ne randinak nézze tudja nekem van valakim.
- Ohh, tényleg ki lenne az. Csendben bekapcsoltam a telefonomba a hang felvevőt.
- Tudja Hanna az és meg szeretném kérni a kezét.
- Ohh Hanna Tillmann? Gratulálok, akkor én megyek is. Mikor elmentem éreztem a bosszúvágy izét. Felhívtam Minhot. Megmutattam neki a hangfelvételt és csendben hallgatta. Láttam rajta, hogy mennyire fájt neki és egy könnycsepp hagyta el a szemét. Hirtelen felkelt és megindult. Majd a cégnél találtam magam. Minho bement és mikor meglátta a nővéremet éppen az igazgató helyettessel volt épp jókor.
- Tényleg vele is jársz? A nővéremen látszott, hogy mennyire meglepődőt.
- Minho meg magyarázom. Olyan gyorsan történt minden, végre minden kiderült lóra. Mind két pasi elhagyta őt. Ő pedig a könnyeivel küszködve lépkedett felém, de úgy csinált mintha nem látta mikor elment mellettem.
- Unni, hogy esik neked a történtek? Megfordultam és ő is majd belenézet a szemembe.
- Tessék?
- Tudod unni nagyon sajnálatra méltó vagy. De egyáltalán nem sajnállak sőt megvetlek.
- Ki vagy te, hogy így beszélj velem mintha mindent tudnál?
- Ha, pont ezeket a szavakat mondtad azon az éjszakán. Emlékszel unni mikor a hídon veszekedtünk és te belelöktél a vízbe és ott hagytál. Az utolsó szavakat ordibáltam és közbe előtörtek a könnyeim.
- Az nem lehet… te… meghaltál.
- Igen meghaltam, de újraéledtem azért, hogy buszút álljak és sikerült, de még csak most jöttem bele. Közelebb mentem olyan közzel, hogy éreztem a leheletét.
- Unni örülsz, hogy láthatsz engem? Elmosolyogtam magam és ott hagytam. Útközben Minhoval találkoztam össze. Aki nagyon le van törve odamentem és átöleltem.
- Nyugodtan sírj csak.
Csendben sétáltunk egymás mellet. Mivel még mindig le van törve így nem akarom zavarni. Hirtelen megállt és rám nézet.
- Én… nem is tudom mit mondjak olyan rossz érzés, hogy ön mondta el nekem.
- Miért lenne az? Hiszen én csak azt akartam, hogy ne hazugságba éljen.
- Inkább jobb lett volna ha nem mondja el.
- Miért? Inkább hazugságba élt volna?
- Hiszen ez a férfi el akarta venni őt akkor meg úgy is szakított volna velem nem mindegy, de így legalább nem fájna annyira.
- Miért fáj? Nem neked kéne fájnia.
- Nem az fáj, hogy vége hanem, hogy nem jöttem rá. Csak… most hagyjon magamra. Mikor megfordult a nővéremet vettem észre. Minho is meglepődőt. A nővérem megindult, de Minhora nem figyelt csak engem nézet. Meg állt előttem.
- Nem tudom, hogy hogyan élted túl, de nem gondolod, hogy ez túlzás volt?
- Túlzás? Az szerinted nem volt túlzás, hogy belelöktél a folyóba és ott hagytál? Meg is halhattam volna.
- Azt is akartam el akartalak tüntetni az életemből, de nem sikerült most meg visszajössz és tönkre teszel mindent.
- Igen és csak, hogy tud most tanúm is van arra, hogy te löktél bele a vízbe. Hirtelen leeset neki és nagy szemekkel Minho felé nézet. Minho pedig sokkolva nézet minket.
- Hanna te… belelökted a vízbe és ott hagytad?
- Én nem… mit is áltatok, igen belelöktem és bánom, hogy nem néztem meg, hogy tényleg meg-e halt.
- Istenem, hogy tehettél ilyet. Rám nézet majd elsétált.
- Nem jelented fel? Kérdezte.
- Nem inkább tönkre teszem.
- Szóval… rajtam keresztül tetted tönkre?
- Én… nem tehettem mást.
- Értem, így állunk, te mondod őt gonosznak, akkor néz magadra. Szó nélkül ott hagyott egyedül. A szavai miért fájnak annyira?
Pár nappal később
Állandóan Minho után jártam, ott voltam mindig, hogy megvigasztaljam vagy, hogy megnevettessem. Minho még az elején mindig elküldőt, de egyre jobban megszokta és a végén nagyon jó barátok lettünk. Most is hozzá tartok. Ahogy vásárlok, csak azt veszem észre, hogy minden szem rajtam van. Mivel megszoktam csak büszkén mentem tovább.
- Vajon mit főzzek ma? Mikor minden meg van, megindultam Minho-hoz. Csengettem és nagy mosollyal nyitott ki az ajtót. Elkezdtünk főzni.
- Olyan mintha járnánk nem? Mondtam.
- Igen olyan. A való életben is járhatnánk. Mikor le eset mit mondod ránéztem.
- Mi az? Te nem akarsz?
- Te járni szeretnél velem?
- Tudod én… kedvellek.
- Sajnálom, de én nem férfiként tekintek rád. Hirtelen nagy lett a csend.
- Inkább most elmegyek. Nem tartott vissza, felhúztam a cipőm és hazamentem. Majd megszólalt a telefonom.
- Igen.
- Holnap utazunk New York-ba.
- Mi? Már holnap?
- Sajnálom, de ez igen nagy siker lesz, mivel filmet fogsz forgatni.
- Mi? Én nem tudtam róla milyen menedzser vagy te?
- Sajnálom, de ott leszel holnap a repülőtérnél pontban fél tízkor. Pá.
Másnap kora reggel összepakoltam és elindultam. Miközben vártam a repülőre olyan érzésem volt mintha várnék valakire. A telefont szorosan tartottam a kezembe. Majd megláttam Minhot és akkor tudtam, hogy ő rá vártam. Odajött hozzám.
Csak így el akarsz menni? Talán miattam?
- Nem is sajnálom, de mennem kell.
- Szóval itt hagysz? Értem. Ahogy az arcát néztem fájdalom hasított be a szívembe. Mikor megfordult szó nélkül elindult és én csak néztem utána. Hirtelen megindultak a lábaim és azt vettem észre, hogy hátulról átöleltem.
- Én… azt hiszem, hogy kedvellek sőt én nagyon is szeretlek. Olyan gyorsan fordult meg, hogy majdnem elestem. majd csak az ajkait éreztem az enyémen.
- Maria legyél sikeres színész és gyere vissza hozzám.
- Hm. Átölelt és elbúcsúztunk egymástól. „Várj rám. Sietek.”
Ez nagyon szép és tetszik pont olyan amilyenek lennie kell
VálaszTörlésnagyon szépen köszönöm és örülök, hogy tetszik ^^
VálaszTörlés