Kéz a kézben haladtunk egyre mélyebb a pokolba, vajon Suzy mit fog tenni, ha megtudja miért vagyunk itt? Talán most mindennek vége lesz köztem és közte, de nem engedem, hogy közénk álljon még egyszer. Az ajtó előtt megálltunk és egymásra néztünk, látszott Hyn-on is hogy fél egy kicsit, de egy biztató mosolyt küldött felém, majd beléptünk Suzy irodájába. Suzy már várt minket, mintha jól tudná, hogy jönni készültünk. A nagy bőrszékében ült az asztal mellett és minket nézet. Engem majd Hynt kezdte el vizsgálni a tekintetével, de akkor olyat tett amit még az álmomba se tudtam elképzelni. Hirtelen felállt és megindult felénk, de akkor hirtelen elmosolyogta magát majd átölelte Hynt. Mind ketten meglepődtünk a reakcióján.
- Sajnálom Hyn, hogy ennyi fájdalommal kellet megbirkóznod, nem akartam fájdalmat okozni neked és a fiamnak, de... Tao is a fiam és semmit sem tettem érte. Most már nagyon jól tudom, hogy titeket nem lehet elválasztani és a benned lévő gyerek is megerősíti.
Elvált Hyn-tól, de a két kezét a vállán pihentette és úgy nézet rá és rám.
- Most...nem értelek Suzy. Azt hittem hogy nem akarod, hogy én és Kai együtt legyünk.
- Így van...tényleg nem akartam, de Tao tegnap este meglátogatott...és megmondta hogy gyermeket vársz. Aztán nincs szíve elválasztani a gyermekedet az apjától. Én... csak így tudok tőletek bocsánatot kérni, de had legyek én a gyermetegednek a nagymamája.
- Anya...soha sem hittem volna, hogy így fogsz mindent feladni. Mindig is erős akaratod volt, akkor most miért engeded, hogy együtt legyünk? Biztos van valami okod.
Rám nézett és odajött elém.
- Nincs semmi hátsószándékom. Tényleg mindent átgondoltam az este, és erre jutottam. Bunkó voltam és gonosz.
- Anya...tudtam hogy legbelül nem vagy ilyen, hiszen mindig is kedves voltál velem még akkor is mikor apa meghalt.
- Hyn egy kicsit magunkra hagynál.
- Persze.
Mikor kiment anya hirtelen átölelt majd elsírta magár.
- Istenem...annyira sajnálom amit tettem, én nem akartam de mikor Tao mondta, hogy mennyire szereti...nem tudtam a kérésének nemet mondani. Hiszen tudod jól, hogy semmit sem tettem érte.
- Tudod oma, nagyon jól tudod.
Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni, lehajoltam és közel hajoltam az arcához.
- Oma én úgy szeretlek, ahogy vagy. Mindig ott voltál nekem ha éppen segítség kellet volna, vagy ha éppen támasz. Anyám helyett anyám voltál és köszönöm, de most már ideje családot alapítanom.
- Omo, az én fiam felnőtt és be kell, hogy lássam. Yoo elfogadta a tényt, hogy egy gyermeket nem szabad apa nélkül felnevelni.
- Szóval Yoo is feladott végre engem?
- Igen és Tao is Hynt.
- Ohh végre, mindennek vége.
- Igen.
Átöleltem amitől meglepődőt, annyira boldog vagyok.
"Hyn"
Mikor elbúcsúztunk Suzy-tól elköszöntem Kai-tól is, mivel nekem még kell beszélnem Tao-val és nem akarom, hogy ott legyen akkor Kai.
Mikor megérkeztem Taot láttam meg a távolban ahogy éppen a csomagját rakja el a kocsijába. Gyorsan kiszálltam és megálltam vele szembe.
- Tao...
- Ne mondj semmit. Nem kell bocsánatot kérned és nem kell megköszönnöd. Te nem nekem vagy teremtve, valahol nekem is meg van az a lány aki nekem szánt a sors. És... nekem kell bocsánatot kérnem tőled, nagyon sajnálom, hogy közétek álltam, de... tényleg boldog voltam melletted. Senki sem értette meg az érzéseimet, ahogy te. Köszönöm ezt a hónapot, hogy boldogan tölthettem el.
Mikor mindent elmondott meghajolt előttem és a kezembe nyomott egy dobozt. Mikor kinyitottam egy nyaklánc volt benne. Éppen meg akartam köszönni, de addigra nem volt sehol Tao. Legbelül egy kicsit fájt, ahogy vele bántam, de tudtam jól hogy nem rossz legbelül.
Mindent letudtunk most már remélem senki sem fog közénk állni.
***
Egy héttel később meg is tartottuk az esküvőt, nagy lakomát csaptunk. Természetesen mindenki eljött akire számítottunk kivéve Tao és Yoo. De nagyon örülők, hogy apa is eljött az ikrekkel együtt.
Még soha sem voltam ilyen boldog mint az nap.
Az utána következő hónapok hamar elmentek Kai mint mindig az üzletbe dolgozott, de mikor hazajött azon volt, hogy minél többet lehessen vele. Mikor valamit megkívántam egyből elkészítette nekem, szóval nagyon jó szakács lehetne már belőle. A hasam egyre nőt és a csöppség egyre nagyobb bánásmódot akart. Az apja mindig beszélt neki alvás előtt amin persze mindig elnevettem magam, hiszen olyan vicces ahogy a hasamhoz beszélt.
Mikor letelt a kilenc hónap a hasam egyre jobban fájt, majd a kórházban kötöttem ki. Kai gyorsan eljött a munkájáról, majd bejött hozzám hogy velem lehessen az elejétől a végéig.
Mikor minden lezajlott végre a karjaimban tarthattam a csöppséget, ami persze lány lett.
- Néz Hanak ő itt a papa.
Kai nagy mosollyal megpuszilta Hanakó fejét majd megcsókolt.
- Olyan szép vagy Hanako mint az édesanyád. Éljünk mostantól mi a hárman a legboldogabban.
