Stay with me!!

Ma semmi kedvem itt lenni ezen a helyen, ma elegem volt a sok papír munkából és a sok vén embernek a beszédeiből. Úgy érzem mintha szét akarna robbanni a fejem, akkor még ez a nagy hangzavar még jobbam rátesz. De mivel elhívtak nem mondhattam nemet, hiszen akkor gyengének tituláltak volna. Soha sem mutattam ki a gyengeségemet, mindig végre vittem mindent amit kellett. Ezt természetesen apámtól tanultam. A világon a legjobban tőle tartottam, soha sem kaptam tőle szeretetet, soha sem mutatta ki, hogy fia lennék. Mindig az üzlet és a hatalom volt neki az első, ahogy nekem is. Akkoriba nem értettem, hogy apám miért ilyen nagyravágyó, de most már értem. "Csak pénzel és hatalommal lehet megélni ebben a világban." Mindig ezek voltak apáim szava. Akkor nem értettem, de minél nagyobb lettem annál jobban felfogtam ezeket a szavaknak a súlyát. Most pedig mindent megteszek, hogy én legyek a fő akire mindenki féltékeny.

A távolba néztem és azt vettem észre, hogy egy szőke lány egem nézz. Gyorsan végig néztem rajta. Nem is rossz, talán ő majd enyhíti a fájdalmamat. Felálltam és elköszöntem, majd a lány felé vettem az utam. Leültem mellé és meghívtam egy italra, közben jól elbeszélgettünk. Ő is olyan könnyen kapható, az elején az ilyenekre buktam, de most már jobban szeretnék olyan lánnyal találkozni aki nem adja magát könnyen. De az ilyenek mint ez a szőke egy éjszakát megér. A füléhez hajoltam és belesúgtam, egyből megfogta a kezem és egyenesen a kivezetett a lány vécébe. Mikor senki sem volt bent a lány bezárta az ajtót. Majd rám nézett és nekem eset. Úgy tépte az ajkaimat mintha ki lenne éhezve. Engedtem neki had vezessen. Levette a kabátom majd lecipzározta a nadrágom a férfiasságomat a kezébe vette, mikor a gyönyör elé értem gyorsan megrántottam a haját. Egyből leeset neki, hogy mire gondoltam, gyorsabban kezdte mozgatni a kezét én pedig kéjes hanggal felkiáltottam, majd elélveztem. Gyorsan, szaggatottan vettem levegőt, a lány felállt és megakart csókolni, de eltoltam magamtól.

- Sorry, de nem vagy az esetem. Ez bőven elég volt.

- Mi van? Te csak kihasználtál?

- Nem, te is benne voltál.

Szó nélkül otthagytam, majd egyenesen hazafelé vettem az utat.

Mikor hazaértem egyből a zuhanyzó alá álltam. Nagyon jól eset, majd belehuppantam az ágyamba és lassan elnyomott az állom.

****

Másnap reggel felöltöztem és elindultam megint hallgatni azt a sok szöveget. Már amikkor odaértem jöttek üdvözölni, meghajoltak előttem és elkezdték mondani a mai programomat. Ma is be vagyok táblázva, soha sem lesz egy nyugis napom. Éppen beszálltam volna a liftbe amikor kiabálásra lettem figyelmes. Megindultam a zaj felé. Majd megláttam mi a zaj forrása. Az egyik alkalmazottam éppen lekiabált valakit.

- Mi ez a nagy hangzavar? Odamentem és az alkalmazott gyorsan meghajolt.

- Sajnálom uram, de ez a lány nem rég került ide és már is bajt csinált. Nem hallgat rám.

Lenéztem a lányra aki a papírokat szedte össze, leguggoltam és segítettem összeszedni. Közben felpillantottam.

- Mit bámultok talán nincs jobb dolgotok?

Mikor mindenki elment felálltam a lánnyal együtt.

- Nem tudom ki va....

Mikor a lány a szemembe nézet teljesen lefagytam. Nem bírtam megszólalni. Még soha sem láttam hozzá fogható szépséget. Mindene tökéletes volt, mindene megvolt ami nekem kell. Elmosolyogtam magam és udvariasan bemutatkoztam, majd ő is.

- Üdvözlöm az én nevem Yoon Eun Hyn. A barátaim csak Hyn-nak szólítanak.

- Hyn, milyen gyönyörű név egy gyönyörű archoz. Mióta is dolgozol nekem?

- Tegnap kezdtem.

- Akkor megértem, hogy miért nem megy még a munka, majd lassan belejössz. Hidd el nekem, én tudom.

- Köszönöm hogy segített.

- Ohh, nekem a dolgozóim a legfontosabbak. Remélem még összefutunk.

Elindultam, de gyorsan vissza pillantottam. Ez a lány az enyémnek kell, hogy legyen. Biztos vagyok benne, hogy az enyém lesz még ma éjjel.

Mikor mindennel végeztem elindultam a kijárat felé, de akkor megpillantottam a lányt reggelről akit azóta se tudtam kiverni a fejemből. Néztem ahogy egy dobozt cipel, közben végig mértem a tekintetemmel. Micsoda test, micsoda szépség. Vajon hol bujkált eddig? Megindultam utána és elvettem tőle a dobozt. Gyorsan felnézet rám, mikor felismert meghajolt.

- Uram hagyja csak elbírom.

- Nem, egy lánynak nem kellene ilyen nehezet cipelnie.

- Hát akkor köszönöm.

- Ohh, minidig ez a köszönöm, ha annyira hálás nekem akkor jöjjön el velem vacsorázni.

- Tessék? Nem lehet, ma dolgom van.

- Kérem, mi fontosabb a főnökénél? 

Végül is beleegyezett, így hát elindultunk. Az út nem volt olyan hosszú így még bőven volt időm vele lenni este. Mikor jól laktunk egyből hozzám vittem, persze ő először tiltakozott, így előadtam, hogy bekel valamiért ugranom. Lassan kinyitottam az ajtó, majd mikor belépet bezártam.

- Kérsz valamit inni?

- Nem azt mondta, hogy csak beugrik valamiért?

- De, de ha már itt van akkor igyunk egyet, hogy az alkalmazottam lett. 

- Rendben.

Elővettem két poharat és felbontottam a pezsgőt. Átnyújtottam neki és egy huzamra megittuk. Éppen fel akart kelni amikor lerántottam magamhoz. 

- Mit csinál? Szálljon le rólam. 

- Ne mond azt hogy te nem akarod? Hiszen látom rajtad, hogy igen is akarod.

- Kérem valamit félre értet, én nem azért mentem el magával enni, és nem azért jöttem ide. Kérem szálljon le rólam.

Nem hallottam meg amit mondott, megcsókoltam és lassan a kezemmel felfedeztem minden porcikáját. Lassan becsúsztattam a kezem a nadrágjába. Majd mikor az arcára néztem, hirtelen lesokkoltam. Még soha sem éreztem ezt a fájdalmat a mellkasomba. Ahogy a síró arcát nézem a mellkasom nagyon fáj. Gyorsan felkeltem róla. Hyn felállt és arcon csapott. Elvette az asztaltól a kulcsokat és kiviharzott a szobából. 

- Hogy én milyen idióta vagyok.