17.rész A sors kiszámíthatatlan

"Hyn"

Fogalmam sincs miért mondtam igent, csak úgy kicsúszott a számon. Most pedig nagy bajban vagyok, nem mondhatóm vissza, mert akkor nagyon meg fogom bántani. De most, olyan...szánalmas vagyok. Kai nagyon boldog volt mikor igent mondtam, felkapott az ölébe és össze vissza csókolt, hogyan mondhattam volna meg neki? Még most fülig ér a szája a boldogságtól, állandóan énekel és nem engedi el a kezem. Mikor visszaértünk elköszöntünk egymástól.
- Hyn, holnap ellátogatunk Suzy-hoz.
- Mi? Ilyen hamar meg akarod mondani neki?
- Igen, miért talán ő mondja meg, hogy kit vegyek el?
- Nem arról van szó...csak mi van ha neki nem tetszik az ötlet?
- Soha sem fog beleegyezni.
- Mi?
- Suzy nem fog beleegyezni soha, de téged ez ne zavarjon. Mindig Yoo lesz neki az első apa miatt.
- Szóval...engem soha sem fog elfogadni?
- Aha.
- Ezt csak így kijelented? Már most félek a találkozástól, jobb lesz ha nem lesz semmilyen esküvő.
- Mi? Miért ne lenne?
Odajött hozzám és megragadta a vállamat, majd mélyen a szemembe nézett.
- Ne mondj ilyeneket, biztos vagyok benne, hogy lesz esküvő, téged ne érdekeljen mit mond majd Suzy.
- Oké, de most menj, elfáradtam.
Bólintott majd nagy mosoly terült el az arcán, megcsókolt, majd még egyszer. Elszökdelt az autóig majd onnét integetett nekem és hangosan elköszönt " Jó éjt drága menyasszonyom."
Intettem neki, hogy csendesebben, de annál jobban kiabált, majd elnevettem magam. Mikor elment minden boldogság eltűnt és egyedül maradtam a gondolataimmal. Most mégis mit tegyek? Hogy fogok Suzy szemébe nézni? Éppen beléptem a házba mikor a telefonom csörgött.
- Igen.
- Holnap reggel mikor felkel a nap itt legyél, érteted? 
Nem tudtam válaszolni mert arra letette. Már is tudja Suzy? Az lehetetlen.

***

Másnap reggel az volt az első, hogy elmentem Suzy-hoz, még mielőtt megérkezne Kai.
Ez a hely csodálatos, tudtam hogy gazdagok, de nem ennyire. Még soha sem láttam ilyen nagy házat, még Kai-nál sem voltam soha, mindig nálunk vagyunk. Pedig biztos nagyon szép háza van.

Mikor beléptem egy inas fogadott, aki elevezett egy szobába. Majd meghajolt és mondta, hogy mindjárt jön az úrnőm. Nagyon meglepődtem, még mindig vannak akik így hívják a főnöküket? Végig mértem minden egyes szegletet. Minden egyes bútor és díszek,  nagyon drágák lehettek. Leültem és akkor Suzy lépet be az ajtón, gyorsan felpattantam és meghajoltam.
- Ülj csak le, hosszú lesz a beszélgetésünk.
Helyet foglaltam és néztem minden egyes mozdulatát, majd leült velem szembe.
- Nem akarok veled bunkó lenni, de...nagyon próbálom magam visszatartani, hogy véletlen se ordibáljam el magam. tudod szerintem, hogy miért vagy itt.
- Nem igazán.
- Nem? Azt akarod hogy felvilágítsalak? Hogy mondhattál igent a fiamnak tegnap?
- Tessék?
- Ne tegyél úgy mintha nem tudnád miről van szó. Tegnap este megkérte a kezed, te pedig igent mondtál. Hogy tehetted?
- Én...nem tudom, csak úgy kicsúszott. Fogalmam sincs miért tettem, sajnálom.
- Nem kell sajnálnod, mert szépen megmondod a fiamnak, hogy tegnap nem tudtál gondolkodni rendesen, így mára megváltoztattad a válaszod. Ennyi az egész.
- Hogy mondhatnám neki ezt?
- Ha te nem, akkor én. Az pedig rosszabb lesz.
- Miért...miért nem engedni, hogy mi ketten együtt legyünk?
- Nagyon jól tudod a választ. Ne kelljen elmondanom megint.
- De az nem érdekli, hogy a fia boldog-e?
- A fiam boldog lesz, és úgy is beletörődik majd a dolgokba.
- Ennyire nem kedvel engem?
- Nem az hogy nem kedvelek, csak nektek nincs sorsotok, ennyi az egész.
- Miért, mert talán szegény vagyok?
Mikor nem válaszolt tudtam, hogy ezt igennek vehetem.
- Szóval igen, csak ez a baj, hogy nem vagyok gazdag? Ha gazdag leszek és sikeres, akkor beleegyezne a kapcsolatunkba?
- Nem tudom. Talán.
- Ha, hehe ez vicces, azt hiszi hogy akik nem gazdagok azok nem is emberek? A gazdagok tényleg nagyra tartják magukat. Nem maga akarta, hogy a fiának legyen barátnője?
- De igen, de nem ilyen mint maga.
- ........ most lenézett engem? Soha....se soha sem szerettem ha lenéznek azért mert ilyen szegény vagyok. Maga kezdte, most megmutatom hogy mire vagyok képes, és...nem fogok...lemondani Kai-ról.
- Mi? Megegyeztünk.
- Igen, de én voltam ilyen hülye, hogy beleegyeztem. Hát most...én fogok harcolni a mi szerelmünkért. Nem engedem, hogy maga vagy az a Yoo vagy ki, beleavatkozzon.
- Csak hogy tud, nekem megvan mindenem, te egy senki vagy. Hamar elfoglak taposni.
- Most jött csak elő a maga igazi éne, milyen szánalmas. Ha fia tudná mikre nem képes, biztos vagyok benne, hogy elszökne magától is. Ha nem akarja, hogy a fia elszökjön akkor jobban teszi ha békén hagy. Most pedig távozom.
Gyorsan kirohantam a házból, de hallottam hogy kiált valamit utánam, de nem érdekelt. Biztos vagyok benne, hogy nem engedem el Kait.