18.rész Bárcsak mellettem lennél

"Hyn"

Nagyon mérges vagyok, de muszáj lesz megnyugodnom, mert Kai semmit sem tudhat meg erről a kis beszélgetésről. Most már nem félek senkitől, biztos vagyok a döntésemben, nem fogom engedni, hogy lenéznek mert szegény vagyok, be fogom bizonyítani, hogy mire vagyok képes. Ha kell mindenemet eldobom amim van, hogy sikeres ember legyek.
Éppen elhaladtam egy stúdió előtt, mikor megláttam egy plakátot. A plakáton titkárnőt keresnek, éppen egy ilyen munka kel nekem, hogy elkezdhessem a tervemet. Letéptem egy cetlit és bejelentkeztem az interjúra, de csak holnapra kaptam idő pontot. Amúgy sem volt jó nekem ma, szóval éppen megfelelt.
Mikor hazaértem Kait láttam meg, ahogy engem vár a kocsi mellett. Mikor meglátott nagy mosoly terült el az arcára.
- Jó reggelt hercegnőm, hogy aludtál?
- Remekül, de te mit keresel itt ilyen korán?
- Unatkoztam és... látni akartalak.
- Nincs semmilyen munka amit el kellene végezned?
- Ahaaa, nincs.
- Nem hiszem el, milyen elnök az akinek nincs munkája?
- Ilyen, tegnap este mikor eljöttem tőled, beugrottam az irodámba és mindent elvégeztem, hogy ma veled lehessek.
- Nem vagy fáradt?
- Én? Néz rám, kicsapongok az energiától. De viszont, nagyon éhes vagyok.
- Gyere be csinálok valami reggelit, igaz... lassan ebédnek is mondhatóm
Elindultam, de Kai visszarántott és megcsókolt.
- Jáá, megijedtem.
- Szeretem mikor ideges vagy, olyan megnyugtató.
- Tényleg? Akkor ezentúl nem leszek mérges.
- Mi? Miért?
Nevetve bementünk és közben felkapott a karjaiba és bevitt a szobába.
- Héé, nem itt van a konyha.
- Tudod, de nagyon kívánlak, csak egy menet, ha?
- Bolond, én nem akarom.
- What? Nézz rám, és akkor egyből akarsz majd.
- Hehe.
Mélyen a szemébe néztem és lassan a tekintettem lehaladt a mellkasára, majd az ágyékára, mélyet nyeltem, de nem mutattam ki, hogy mennyire vágyok az érintésére. Majd felnéztem rá és elfordultam, de majdnem elnevettem magam.
- Mi az? Semmi beindulás?
- Semmi, minden egyes porcigádat ismerem már, nem indulok be már rád, ha csak így végig mérlek. Nekem már több kell ahhoz.
- Tényleg, én is minden egyes porcigádat ismerem, és csak ha rád nézek már akkor beindul a férfi énem.
- Ettől különbözünk mi a férfiaktól. Túl hamar... feltudjuk csigázni az érdeklődéseteket.
- Nem is igaz, oké...csigázd fel az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok meddig bírom.
Leszállt rólam és leült az ágy szélére és összefonta a karját a mellkasa előtt majd nagy szemekkel nézett rám.
Felálltam és megálltam előtte. Lassan kigomboltam az ingemet, majd úgy fogtam össze, hogy semmit sem lásson belőlem. A jobb vállamnál lassan lehúztam az ing finom anyagját, láttam, hogy mélyeket nyel. Gondoltam felcsigázom még egy kicsit, ellengettem az ingem és mindenre rálátott. Lassan elkezdtem lehúzni a harisnyámat, de már nem bírta tovább, lerántott magár és a fejét beletúrta a nyakamba.
- Oké oké, feladom, nem bírom tovább, most kellesz. Mert az ágyékom mindjárt szétrobban. Lerántott és rám feküdt majd megcsókolt közben elnevettem magam.

***

Mikor Kai elaludt gyorsan nekiálltam készíteni neki valamit enni. Még hogy nem fáradt? Egyből bealudt mikor végeztünk. Annyira aranyos ilyenkor, hogy megtudnám kötözni és soha sem engedném el.
Mikor végeztem megterítettem és lassan lépdeltem Kai felé, olyan lassan hogy véletlen se ébresszem fel. Kivettem a szekrényből a terítőt majd elindultam, de akkor Kai megragadta a kezem és lerántott.
- Megvagy. Azt hitted nem vagyok fent?
- Igen, de neked szokásoddá vállt lerántani?
- Aha, így biztos, hogy a karjaimban landolsz.
Istenem milyen bókokat tud mondani, talán ezért is szerettem ennyire.
- Mi az?
- Te...te egy állat vagy.
Mint egy kislány az öklömet beleütöttem a mellkasába és lehúztam, majd megcsókoltam.
Megettük az ételt még mielőtt kihűlt volna, és jóllakottan kéz a kézben elindultunk Suzy-hoz. Már megint.
Mikor odaértünk nagy örömmel fogadtak minket, nem mint engem reggel. Leültünk és vártunk Suzy-ra, de helyette Tao jött le a lépcsőn.
- Micsoda meglepetés, már hiányoztál nekem hyung. Miért jöttetek?
- Találkozni akarok Suzy-val.
- Nincs itthon, elkellet mennie, azt hiszem négy nap múlva jön haza. Hagysz üzenetet?
- Nem, személyesen akarom elmondani.
- Oké, de mondom, hogy mostanában nincs jó kedvében.
Mikor ezeket mondta engem nézett, talán ő is tudja már miért vagyunk itt? Éppen megszólaltam volna mikor Kai telefonja megszólalt.
- Elnézést, de ezt felkel vennem.
Kiment és egyedül hagyott Tao-val, pár másodpercig semelyikünk se szólalt meg, majd Tao törte meg a csendet.
- Hallottam a nagy hírt, gratulálok. Bár nem igazán örülök neki mert meg kell, hogy mondjam...nagyon tetszel. Csodálkozom, hogy együtt vagytok még.
- Mindenki lenéz engem, pedig nem vagyok gyenge, lehet hogy szegény vagyok, de ettől vagyok ilyen erős.
- Nem nézlek le, sőt nagyon is csodállak. Kár hogy nem velem találkoztál először, mert akkor most lehet, hogy velem lennél.
- Hát így alakult, remélem jó sógor leszel.
- Valahogy érzem, hogy nem sógor leszek neked.
Éppen szóltam volna mikor Kai visszajött.
- Sajnálom Hyn, de nekem most elkel mennem, Tao elvinnéd haza?
- Persze hyung.
- Köszönöm, holnap találkozunk Hyn.
Megcsókolt majd elment, Tao gyorsan átöltözött majd intett, hogy mehetünk. Még soha sem voltam vele így kettesben, semelyikünk sem tudod mit mondani. Bekapcsolta a rádiót és éppen a Block B-Very Good ment. Elmosolyogta magát amitől meglepődtem.
- Mit nevetsz?
- Nagyon szeretem ezt a zenét, sokan nevettem rajta. Bár jobban szeretem a lassú fajta zenéket.
- Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Miért gyűlölöd Kait?
- Hehe, valahogy sejtettem, hogy ez lesz a kérdés. Erre könnyű a válasz, márpedig azért mert olyan történt velem a múltba, amit úgyse értenél meg.

"Tao"

Nem akartam neki őszintén válaszolni, de mikor ránéztem olyan nagy szemekkel nézett, hogy nem bírtam magamba tartani.
- Mikor még olyan öt éves lehettem apa elhagyott, anya nagyon összetört, de én mindig ott voltam neki, hogy megvigasztaljam. Aztán teltek az évek anya egyre jobban lett, de nem sikerült neki fenntartania az üzletet, így Kai apjával alá írtak egy szerződést, így megmenekültünk. Valamit már akkor is sejtettem, aztán egyszer beállított vele és közölte, hogy ő lesz az apám. Persze bunkó voltam, hiszen ki akarna magának egy idegen apát, mikor nekem van egy valahol. De...mikor mindig eljött olyan jól éreztük magunkat, hogy megkedveltem és elfogadtam apámnak. Aztán elmentünk hozzájuk, és akkor ismertem meg Kait. Ő...nagyon örült nekem és anyának. De...én nem voltam boldog, mivel velem már nem úgy bánt anya mint eddig. Neki ott volt az új jövevény. Én pedig olyan voltam mintha levegő lennék. Egy iskolába írattak engem hyungal, ő volt a nagy király az iskolában is. Minden lányok bálványozták a fiuk pedig féltek tőle, de volt egy lány aki nekem is tetszett, de az a lány csak hyung miatt került a közelembe. Aztán mondtam Kai-nak, hogy nagyon tetszik nekem, és akkor aznap elhozta haza és bemutatta, hogy ő a barátnője. Nagyon mérges voltam, aztán apa meghalt és mindent a fiára hagyott, nekem semmit.
- Istenem ez...szörnyű.
- Ne csinál úgy mintha együtt...
Mikor ránéztem lesokkoltam, még soha senki sem siratott meg ez miatt. Most...olyan melegség áradt el bennem, amit nem tudok hová tenni.
- Nem tudtam, hogy neked is lehetnek ilyen sokkoló múltad, én mindig azt hittem, hogy ha valaki gazdag akkor boldog, de tévedtem. Úgy látszik nem csak nekem van ilyen rossz múltam. De ez miatt nem kellene gyűlölnöd, hiszen ő nem akart neked rosszat.
- Te nem ismered őt igazán, nem azért gyűlölöm mert elvette azt a lányt akit szerettem, hanem azért.....mert mikor szükségem volt rá...elhagyott.
Éppen megérkeztünk mikor éppen elmondtam volna a bánatom, de úgy érzem úgyse érdekli.
- Mond tovább.
- Mi? Téged érdekel a bajom?
- Miért ne érdekelne.
- Hagyjuk, nem akarom előhívni a rossz emlékeket.
- Te tudod, de ha van valami baj, akkor hozzám nyugodtan jöhetsz vigasztalásért.
Elköszönt és néztem ahogy egyre távolodik el tőlem, valamiért az érintésére vagyok. Miért, miért érzek ilyen melegséget ha ránézek? Bárcsak...én lennék Kai helyébe, akkor én lennék a legboldogabb.