Nagy szemekkel nézet rám, én pedig csak szó nélkül figyeltem, hogy hogyan reagál rá. Először nem akarta elhinni amit mondtam neki majd elmondott mindennek. Most pedig egymással szembe ültünk és csendben figyeltük egymást.
- Ha és ezt teljesítem akkor kapok érte valamit?
- Igen, megkapsz mindent amit szeretnél.
- Rendben, beleegyezek, de... mikor lesz egy kérésem akkor te teljesíted nekem.
- Rendben, benne vagyok. Legyen az bármi. Holnap jövők érted, aztán szép legyél nekem.
Hazafelé tartottam amikor elhaladtam egy üzlet elől és az ugrott be, hogy kellene vennem neki valami szép, dögös ruhát. Hiszen biztos vagyok benne, hogy nincs neki alkalomhoz illő ruhája.
***
Másnap elmentem a ruhákért és beszaladtam egy csokor rózsáért.
Mikor hazaértem felkaptam az öltönyömet, belőttem a hajam és dobtam magamra egy kis parfümöt, majd elindultam.
Mikor odaértem már kint várt rám, kiszálltam és jól megnéztem, de a kabátja miatt nem láttam semmit.
- Vedd le.
- Miért?
- Csak, látnom kell mit vettél fel.
- Miért milyen parti lesz?
- Nah mutasd.
Mikor kikötötte, majdnem elestem a sok miatt.
- Te... te ebbe akartál mutatkozni velem? Érted velem?
- Miért mi baja van? Így is sokba került, ötezer forint volt.
- Nálunk más a világ, tudod te hogy a legidősebb nőn is milyen értékű ruha van?
- Nem, mennyi?
- Többet ér mint az életed, tippelj.
- Hmm tíz... nem... akkor harminc? Nem? Akkor ötven? Komolyan semelyik?
- Komolyan, több mint egy mi..li..árd.
- Mennyi?
- Jól halottad, nah vedd fel eszt.
Mikor elvette intettem a kocsiban ülőknek, hogy szálljanak ki.
- Kik ezek?
- Ma ők lesszenek a fodrászaid és a sminkeseid.
- Nekem ilyen nem kell.
- De igen. A legjobban hozzátok ki belőle.
Mondtam az egyik embernek majd bementek. Több mint félórát vártam rá, hogy elkészüljön, de amikor kilépet elállt a lélegzetem is.
Istenem hogy milyen gyönyörű, eddig is tudtam, de most.
- Miért nézel ennyire?
- Mert... gyönyörű vagy.
- Dehogy, köszönöm.
Beszálltunk az autóba és elindultunk. Majd szembefordultam vele.
- Csak hogy tud te most a barátnőm vagy és kell valami elhihető történet a kapcsolatunk kezdetéről.
- Rendben. Hogy legyen?
- Hmm... egy üzletben találkoztunk és megtetszettünk egymásnak, majd elhívtalak randira. Jó?
- Ennyi? Felőlem.
- Miért akarsz még valamit mondani kincsem?
- Nem drágám.
Mikor megérkeztünk kinyitották az ajtót és kisegítettem Hyn. A riporterek egyből körénk gyűltek. Megfogtam a kezét és lassan bevezettem. Éppen hogy be akartam lépni a terembe amikor Hyun visszarántott.
- Csak hogy tud, a fogdosást meg ne próbált megtenni? csak mértékbe.
- Rendben és mit hol szabad?
- A derekamra rakhatod a kezed ahogy a kezemet is foghatod, de semmi több.
- Igen is őméltósága. Akkor adja a kezét.
Megfogtam és bevezettem a nagy tömegbe, a tekintettek egyből ránk terelődtek. Megkerestem Suzy majd odamentünk.
- Suzy ő itt Hyn a barátnőm.
- Ohh istenem milyen gyönyörű. Végre van valakid, de nem gondoltam hogy egy ilyen szépség.
- Ohh köszönöm. Mondta Hyn.
- Hyn ő az édesanyám, de csak mostoha.
- Örvendek.
- De még én. Mindig nyaggattam a fiam, hogy végre ideje lenne komoly kapcsolatot alkotnia valakivel. És végre van valaki.
Ott hagytam beszélgetni Suzy-val közben mindenkit köszöntöttem.
"Tao"
Éppen hogy beléptem a tömegbe amikor Kait láttam meg. Már elrontotta a hangulatomat. Minek kell neki itt lennie? A távolba megláttam édesanyámat aki éppen beszélget valakivel. Egyre közelebb értem és jobban láttam kivel beszél, végig mértem a lányt a tekintettemmel. Milyen... gyönyörű.
- Oma.
- Ohh hát itt van az én drága fiam. Hol voltál?
- Nagy volt a tömeg, de kit ismerhetek meg ebben a gyönyörű küldőben?
A lányra néztem aki engem nézet, istenem milyen szép. Megfogtam a kezét és finom csókot nyomtam rá amitől elpirult. Milyen szép még így is és milyen aranyos.
- Ő a bátyját barátnője.
- Mi? Tényleg?
- Igen Hyn vagyok, örvendek.
- Ha én is örvendek.
Francba nem gondoltam volna, hogy hyung barátnője. Pedig meg akartam szerezni magamnak.
- Öcsi végre te is megérkeztél. Teljes a család, te nem hoztad el a barátnődet?
- Tudod hyung, hogy nem érek rá.
- Ohh milyen igaz, nagyon elfoglalt vagy, pedig még előtted az egész élet.
- Így van, de ti ketten mióta ismeritek egymást?
- Régóta, neked nem mindegy?
- Bocsi de ki kell mennem.
Kimentem a mosdóba, visszafelé megláttam a lányt.
- Hyn hát te?
- Csak friss levegőt akarok venni.
- Én is, csatlakozhatók?
Bólintott majd elindultunk. Az erkélyen csak mi ketten voltunk, néha ránéztem és elmerengtem a szépségében.
- Nem csalódtam hyung ízlésében, pont az esete vagy.
- Tényleg? Nem tudtam.
- Mi tetszik neked benne?
- Hát... nem is tudom.
- Biztos van valami ami megfogott benne.
- Talán a kedvessége másokkal szembe.
- Ohh, értem.
Nagyon jól elbeszélgettünk, de igazából sejtem mi ez az egész. Mikor elköszöntünk Kai-val találkoztam.
- Hyung milyen kedves lány a barátnőd.
- Tudom, vele voltál?
- Igen vele voltam. De tudod hyung nem gondoltam, hogy ilyenre vetemedsz.
- Mi?
- Valld be hogy ez a lány egyáltalán nem a barátnőd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése