"Hyn"
Nem akarok hinni a fülemnek, vajon miért akarja, hogy vele menjek? Nem akarom, hogy megint eldobjon mint régen. Mivel nem tudtam mit mondani látszott rajta, hogy kicsit feszeng a jelenlétemben.
- Miért...nem mondasz semmit?
- Mert nem tudom mire vélni ezt a kérést. Most csak...jó akarsz rajtam nevetni, nem?
- Nem, igen is komolyan gondoltam. Amióta tudom, hogy édesanyád eltávozott, azóta nem hagy nyugodni ez az egész dolog. Kérlek...gyere velem.
- Apa...tudod, még fiatal vagyok és...olyat éltem meg..amit még soha senki. Elvesztettelek téged, aztán anyát...és most...az öcsémet.
- Tudom, hallottam róla, azt is hogy az ikreket elvitted egy otthonba.
- Igen...hogyan etessem őket, mikor magamat sem tudom?
- Ezért gyere velem, lesz tető a fejetek felett, lesz meleg étel minden nap. Hmm?
- Ha veled megyek...nekem mivel lesz jobb?
- Te vagy az én első szülött gyermekem, ezért téged szeretlek a legjobban. Azt akarom hogy ha meghalok, te vedd át a helyemet.
- Mi? Hogy én?
- Igen te, a gazdagok között híres leszel, lesz hatalmad, pénzed.
- Apa...nekem nem kell hatalom, sem pénz. Nekem csak egy kell...
- Mi az?
- Család.
Láttam rajta, hogy nem ezt várta válasznak, de még is olyan boldog vagyok, hogy apa rám gondolt örökösének. Hirtelen minden eszembe jutott, az a nap mikor Suzy lenézett és megmondta, hogy csak akkor lehetek Kai-val ha gazdag leszek. Most itt az alkalom, hogy bebizonyítsam igen is vagyok én is valaki. Vajon ha eldobom a büszkeségemet, akkor Kai-val lehetek?
- Rendben, veled megyek.
- Tényleg? Hát...most megleptél, azt hittem nemet fogsz mondani.
- De van egy feltételem.
- Mi lenne az?
- Külön házban szeretnék élni.
- Rendben, de az ikrekkel mi legyen?
- Ők...éljenek az apjukkal. Én már felnőtt vagyok, nekik kell még a szeretett. Jó?
- Rendben, igazad van. Akkor holnapra pakolj össze ami kell, mert holnap már be is költözhetsz a házadba.
- Máris, ilyen hamar?
- Igen. Nekem nem tart semeddig.
Mikor elköszönt felhívtam Kait, mindent elmondtam neki, nagyon meglepődőt. Majd este átjön segíteni pakolni.
Miközben a ruháimat pakoltam el, azon gondolkoztam, hogy biztos van valami amiért apa felkeresett. De vajon mi lehet az? Talán csak azért akarja, hogy visszamenjek mert nincs örököse?
A gondolkozásomat a csengő szakította félbe, biztos Kai az. Gyorsan kinyitottam és a nyakába ugrottam.
- Hyn, mi ez a meleg fogattatás? Ennyire örülsz, hogy az apád felkeresett?
- Igen, nagyoon örülök, bár...egy kicsit zavar a dolog.
- Miért?
- Mert...egy kicsit furcsállom, hogy most hirtelen felkeresett.
- Gondolj bele, hogy most már jobb életed lesz mint eddig. Nem kell aggódnod többet, hogy hogyan fogsz pénzt szerezni és az ikrekért sem.
- Igen, most talán többé nem kell sírnom és aggódnom.
***
Másnap reggel apa küldőt egy kocsit ami egyenesen a házhoz vitt. Mikor kinyílott a kapu még az állam is leeset, nem tudtam megszólalni a látványtól. Még...soha sem láttam ehhez foghatót.
- Nah, milyen?
- Apaaa...ez hatalmas, nem ilyenre gondoltam mikor házat kértem tőled. Nekem elég lett volna csak egy kicsi bérelt ház.
- Mi? A lányom már felnőtt, neked már gondolni kell majd a családod elhelyezésére is.
- Apaa...egyedül fogok ekkora házban élni?
- Dehogy, van személyzet is.
- Személyzet?
- Persze, miért azt hitted neked kell ezt az egészet fent tartatón? Van négy szakácsod, tizenöt szobalányod, négy kertész és persze van egy inasod is.
- Mi?
- Jaa és van gondok, ha véletlen valami baj történne.
- Nekem nem kell ennyi minden, szeretek főzni magamra.
- Szerinted a munka mellett lesz időd főzni? Meg ha ki akarod őket rúgni nem lesz állásuk.
- Oké, igazad van.
Egy férfi nyitotta ki előttünk az ajtót, aki meghajolt és üdvözölt minket.
Majd mikor beljebb értünk a látványtól nem láttam a sok embert a nagy lépcső előtt, majd mikor rájuk néztem egyszerre hajoltak meg és köszöntek.
- Üdvözöljük asszonyom.
- Wow, asszonyom? Csak szólítsatok Hyn-nak.
Hirtelen mindenki nagy szemekkel néztek rám, majd egymásra.
- Mindenki elmehet, végezeték a dolgotokat.
Mondta apa, majd meghajoltak és mindenki elment.
- Ők az alkalmazottaid, ők nem szólíthatnak téged a neveden, te felettük állsz.
- Oké értem, csak nekem ezt még meg kell szoknom.
Apa felvezetett a szobámba és mikor kinyitottam ugyan úgy lesokkoltam mint mikor megláttam a házat.
- Azta...ez akkor mint a régi házam, pedig ez csak a szobám.
- Oké, szia.
Gyorsan ráugrottam az ágyra, majd lehuppantam. Nem akarom elhinni, hogy mostantól itt fogok lakni. Hogyan változhatót meg ilyen hamar az életem? Gyorsan felhívtam Kait, hogy ugorjon át.
Mikor hallottam az ajtó csapódást gyorsan lerohantam, de nem Kai volt az.
- Hello.
- Tao?
- Azta ez aztán ház.
- Mit keresel itt?
- Nem mondta Woon?
- Mit?
- Hogy együtt fogunk élni?
- Miiiiiiiiiii?
- Mi jegyesek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése