Stay with me!!

8.rész Szeretlek part 2

"Kai"

Annyira ideges vagyok, fogalmam sincs miért viselkedtem így. Még soha sem emeltem kezet Tao-ra. Ahogy mondta, tényleg szánalmas vagyok. De hiába, ha visszagondolok arra amit tett, azonnal ideges leszek. Végül is csak az igazságot mondta el neki, akkor meg miért vagyok ennyire mérges? Nem kerülhetek még egyszer bajba miatta, csak rontanám a hírnevemet és a karrieremet.

"Pár órával ezelőtt"

Nem tudtam nyugodtan ülni, miközben lehet, hogy Tao felviszi magához, vagy lehet hogy éppen egymás karjaiban vannak már. Egyre jobban eluralkodik rajtam a félelem, és a féltékenység. Meg kell akadályozzam, hogy ők ketten elmenjenek bárhová.

Behívtam Dea titkárt aki elmondta, hogy hová beszélték meg a találkozott és hányra. Mikor mindent megtudtam elindultam, semmi sem érdekelt, csak az hogy Hyn engem nézzen, és csak engem lásson, hogy csak rám mosolyogjon. Nekem csak ő kell, bármit eldobnék érte mindent.

Mikor odaértem megláttam őt, de Taot sehol sem láttam. Odamentem hozzá és megálltam tőle nem messze.

- Hyn.

Mikor elért a tudatáig, hogy valaki szólította lassan elkezdte felemelni a fejét. Mikor meglátott a szemei tágra nyíltak, gyorsan felkelt és felpofozott.

Azokat a szavakat mikor akkor mondott soha sem fogom elfelejteni.

- Talán ilyen könnyű nőcskének tűnők neked? Talán még ezek után is velem akarsz aludni? Rendben tegyük meg, mert akkor legalább békén hagysz végre. Soha, de soha ne lássalak meg még egyszer.

A sok miatt, és a hirtelen rám zuhanó fájdalomtól, nem tudtam neki mit mondani mikor elhaladt mellettem. Csak előre bámultam és éreztem a felgyülemlő haragot, ahogy egyre jobban eluralkodik rajtam.

***

Még mindig azokat a szavakat hallottam a fejembe. Biztos vagyok benne, hogy holnap tele lesz a hírek velem és a titokzatos lánnyal. Nem csinálhatok újabb bajt, jobban teszem ha messze elkerülőm. Úgy se lehetne köztünk semmi, és ezt jól tudom, de még így is fáj.

Valahogy nem jött állom a szememre. Ha el is aludtam akkor egy rossz rémálom gyötört.

Most egy jó kis szex segítene rajtam. Egyből felhívtam Joet, aki persze igent mondott.

Egy óra múlva találkoztunk is a szokásos helyünkön. Rendeltünk magunknak négy pezsgőt és csomó piát. Ma úgy le akarom inni magam, hogy ne gondoljak Hyn-ra.

- Jáá, Kai....nem elég még? Az egész piát te ittad meg.

- Hyung...nekem...csaaak te vaaagy. Én úgy, de úgy... szeretleeek. Adj egy csókot.

- Eszednél vagy? Nem inni jöttél nem? Miért nem keresel valakit? Nézd mennyi csinos lány van itt, akik csak arra várnak, hogy elhívják őket.

- Tudod hyung, nekem ssenki ssem kell...csak...ő. De ő olyan messze van tőlem hyung.

- Szóval tényleg szerelmes vagy? Nem hittem, hogy ezt meg fogom élni, a nagy playboy szerelmes lett.

- Hyung...én...tényleg tiszta szívemből...szeretem azt a lányt.

- Tudom.

***

Fogalmam sincs, hogy hyung mikor ment el, de én még maradni akartam. Majd azt vettem észre, hogy Hyn áll előttem.

- Mit keresel itt? Nem meg mondtam, hogy nem akarlak látni.

"Hyn"

Egyszerűen nem hiszem el, mit keres ő itt?

- Menj el.

Bementem és éppen beakartam csukni az ajtót amikor a nevemen szólított.

- Hyn...kérlek hallgass meg.

- Te részeg vagy?

- Nem, csak sokat ittam.

- Menj haza.

-Hyn, nem látod milyen szánalmas vagyok miattad? Amit Tao mondott az mind...igaz, de mikor veled találkoztam megváltoztam.

- Nekem ehhez mi közöm, nem érdekel hogy mit csinálsz, a te dolgod.

- Ha az enyém lenne, nem lennél mérges. De... mégis ellöktél magadtól, pedig nem akartam ártani neked.

- Valld be Kai, hogy csak leakartál feküdni velem.

- Bevallom, leakartam, de minél jobbam megismertelek annál jobban kedveltelek, már nem az volt a célom veled.

- Azt akarod, hogy ezeket elhiggyem neked?

- Nem érdekel mit hiszel nekem, de én tudom hogy ez az igazság. Én...én...

Ahogy elnéztem őt egyre jobban sajnáltam. És tudtam hogy mit érzek valójában iránta.

De jobb lesz ha elkerülöm őt. Elköszöntem tőle és lassan megfordultam, de akkor két kar ölelt át.

- Ne menj...maradj velem, kérlek Hyn. Nekem csak te vagy.

- Engedj el.

- Nem, maradjunk így egy kicsit.

- Nem, engedj el. Hallod?

- Szeretlek Hyn. Csak téged akarlak.

Nem akartam elhinni amit mondott, egyszerűen lehetetlen. Nem...képtelenség.

-Mi?

- Szeretlek és ha kell még annyiszor mondom el amíg el nem hiszed.

Hirtelen csak azt vettem észre, hogy két gyönyörű szempár figyel engem.

- Hyn légy az enyém. Add nekem a szívedet.

- Kai én...

- Ne, ne válaszolj. Jobb ha nem mondasz semmit. Csak maradjunk így.

Közelebb húzott és átölelt. Szorosan tartott mintha attól félt volna, hogy eltűnök.

Nem tudtam ellökni magamtól, valahogy olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. Bárcsak, bárcsak megállna az idő és örökké így maradnánk. De tudtam, hogy soha sem lelhetek mellette boldogságra, még is boldog vagyok mellette.

"Kai"

Éreztem hogy a reggeli meleg napsugarai áthatol a takarómon. Lassan nyújtózkodtam és akkor egy finom illatot éreztem meg, furcsálltam hiszen ez egy nő parfüm. Visszagondoltam az éjszakára, arra emlékeztem, hogy elmentem inni, és beszélgettünk Joe-val, de hogy utána mi történ fogalmam sincs. Gyorsan felültem az ágyon és körbenéztem. Biztos vagyok benne, hogy ez egy lány szoba, remélem nem történt semmi. Lassan felemeltem a takarót és megnéztem a férfiasságomat, minden rendben van vele. Akkor talán elaludtam volna. Hiába próbálok emlékezni nem megy, megfájdul a fejem. Lassan kimásztam az ágyból, kinyitottam az ajtót. A hely nagyon ismerős nekem, lehet hogy kezdek visszaemlékezni. Lentről hangokat hallottam, ahogy valaki éppen leszid valakit. Lassan lementem a lépcsőn és megpróbáltam halkan kisurranni. Nem akarom tudni, hogy ki ő, sőt látni se akarom. Mi van ha egy bányarém? Kitettem az egyik lábam amivel felfedeztem, hogy a parketta mennyire recseg, majd a másikat, éppen az ajtóhoz értem amikor valaki megfogta a galléromat.

- Hova, hova fiatalúr? Csak nem szökni akar?

- Mi? Én, dehogy.

Becsuktam a szemem és megfordultam, mikor kinyitottam a szemeim tágra nyíltak.

- Hyn. Hát te?

- Még hogy én, én itt lakom. Nem emlékszel semmire?

- Őő...nem.

- Hála.

Nem akartam megkérdezni, hogy mit csináltam, majd minden szépen, lassan beugrik. Hyn bement a konyhába és öntött egy pohár kávét. Majd intett, hogy foglaljak helyet. Leültem ő pedig velem szembe foglalt helyett.

- Köszönöm.

- Mit is?

- Hogy nem dobtál ki este. Biztos hülyeségeket mondtam, általában össze-vissza beszélek ilyenkor, szóval nézd el nekem.

- Kai, tudod mikor tegnap láttalak egy kicsit sajnáltalak. Fogalmam sincs, hogy mekkora fájdalmaid lehettek a múltba, de ne hidd, hogy csak neked vannak fájdalmad. Többé ne támaszkodj rám, kérlek. Van nekem bőven bajom.

- Nem tudom miért mondod nekem ezeket, de ahogy te akarod. Többé nem foglak felkeresni, nem kell tartanod tőlem. Soha többé nem kell látnod, ígérem.

Lassan elindultam és nem néztem vissza, mert akkor lehet, hogy soha sem engedném el. Megvártam az autót, közben a fájdalommal küszködtem a mellkasomban. Hirtelen egy párt láttam meg akik egymás karjaiban, nevetve haladtak. A fiú éppen hangosan kiabálja a lánynak, hogy mennyire szereti. Hirtelen egy kép ugrik be a tegnap estéről. A lábam magától kezdet el futni egyenesen a célhoz. Mikor megláttam Hynt semmi sem érdekelt csak az, hogy most a karjaimba tartsam. Megragadtam a kezét és finom csókot nyomtam a puha ajkaira.

Tudtam hogy vele szeretném leélni a hátralévő életemet.

"Tegnap este"

Mikor kimondtam a szeretlek szót, egy világnyi terhet dobtam le magamról. Ahogy a gyönyörű gesztenyebarna szemeibe nézek azt kívánom bárcsak így maradnánk örökre. Hirtelen eltávolodott tőlem és a tekintetét belefúrta az enyémbe.

- Elmondom, mert nem bírom tovább tartani magamba, de csak azért mondom el mert tudom, hogy nem fogsz rá emlékezni. Valójában én is kedvellek.