25.rész Egy hirtelen jött hurrikán.

"Tao"

Ahogy teltek a napok egyre jobban izgultam a nagy nap miatt. Még mindig nem hiszem el, hogy ő lesz a feleségem. Végre mellettem áll az isten. Már csak pár nap és végre teljesen hozzám fog tartozni. Ahogy lassan haladok el a kirakatok mellett azon tűnődtem, hogy milyen az ízlése. Éppen elhallattam egy nyaklánc mellett ami igen megtetszett, gyorsan visszafordultam és jól szemügyre vettem. Ez pont neki való és megy a sok ruhájához. Gyorsan megvettem majd vidáman haladtam haza. Épp mikor beléptem az ajtón az inas támadót le.

- Uram, uram...

- Hé, nyugalom, mély levegő.

- Az úrnőm...

- Mi van vele?

- Nem érzi jól magát, összeset.

- Mii?

Gyorsan felrohantam, majd egyenesen a szobájába. Nem kopogtam be hanem benyitottam. Mikor megpillantottam az ágyába feküdt és a mennyezetet nézte. Nem reagált arra, hogy berohantam és arra se, hogy szóltam neki. Melléültem és megfogtam a kezét.

- Hé, néz rám.

Lassan felém fordította a tekintetét és mélyen a szemembe nézett. Nagyon rosszul néz ki, talán beteg?

- Feltudsz állni?

Nem szólalt meg, csak rázta a fejét. A kezemet a homlokára tettem.

- Uram isten, de hiszen te lángolsz. JOE, gyere be.

- Igen uram?

- Hívd ide az orvost, szerintem elkaphatott valamit.

Olyan fél óra múlva meg is jött, egyből kezelésbe vette Hynt. De nekem kint kell várnom, természetesen nem tudok leülni folyamatosan fel alá járkálok. Remélem semmi komoly a baja, mert abba beleörülnék. Mi lesz ha valami baj van és be kell feküdnie, akkor el kell halasztani az esküvőt. Nem, az nem lehet. A gondolatomat az ajtó nyikorgása törte meg, gyorsan oda kaptam a fejem és az orvost pillantottam meg. Gyorsan odamentem hozzá és elkezdtem faggatni.

- Mi a baja?

- Semmi komoly csak a teste elfáradt, nem bírta el a sok terhet ami ebben az egy hónapba összegyűlt. Az anyukának pihennie kell.

- Persze, persze.... mit mondott?

- Igen uram...ön apuka lesz.

- Azt akarja mondani, hogy.... a feleségem...terhes?

- Igen, gratulálok, egy hónapos a kicsike. Ha meg bocsállt nekem most mennem kell, a feleségére pedig figyeljen.

Csak intettem Joe-nak hogy kísérje ki, én pedig a sok miatt még mindig előre meredek. Nem lehet...még is hogyan? Az nem lehet...nem, nem.

- Áááá...az istenit.

Mérgemben mindent összetörtem ami az utamba került. Nem láttam semmit sem mert a harag elvakított. Most még Hynt sem akarom látni.

"Hyn"

Mindent hallottam, ahogy Tao elüvölti magát és ahogy minden egyes dísztárgy darabokra hullik. Most annyira rosszul érzem magam, de csak Tao miatt. Még is mit kellene tennem, hogyan nézek a szemébe? És a legrosszabb, hogyan mondjam meg Kai-nak? Össze kell szednem magam, nem adhatom fel, ezt a gyereket....nem tarthatom meg. Lassan kiszálltam az ágyból és felvetem a köntösömet. Ahogy lassan végig haladok a folyosón honvágy fog el. Olyan üres és csendes ez a nagy hely, milyen lenne ha egy gyermek a nagy hangjával betöltené? Tao ajtaja előtt megálltam egy pillanatra és időztem egy kicsit, majd bekopogtam. Mivel nem jött válasz bementem, de a szoba sötétségben borult, sehol semmi fény nem szűrődőt be. Természetesen nem volt vak sötét hiszen nem este volt.

- Tao...

Ahogy egyre jobban beljebb léptem éreztem, hogy valami felsebzi a lábam. De nem törődtem a hirtelen jött fájdalommal. Oda mentem Tao asztalához mert tudtam, hogy a székében ül, minidig mikkor mérges vagy szomorú, akkor egyedül iszik abban a székben.

- Tao...

- Menj el, nincs kedvem beszélni veled, sőt...most még látni se akarlak.

- Miért vagy ilyen velem? Inkább meg kellene beszélni, hogy mi legyen.

A szék hirtelen megfordult és most már nem a háttámláját látom magam előtt, hanem Taot. Nagyon megijedtem tőle, még soha sem láttam tőle ilyen tekintetett. Az arcából csak...undort láttam. Odahajolt az asztalhoz és elővett egy doboz cigit, majd kivett belőle egy szálat. Hirtelen felállt és megindult felém. Elkezdtem hátrálni, de akkor hirtelen megéreztem a hideg falat. Tao megállt előttem olyan közel, hogy szinte összeért az orrunk. Próbáltam kikerülni, de mind két kezét a fejem mellé rakta.

- Most boldog vagy? Tudod hogy mennyire boldog voltam, hogy az a lány lesz a feleségem akit szeretek? De te mindent elrontottál.

- Miért...hiszen ez egy gyerek csak. Miért rontottam el?

- Gyerek? Ha...nem...ő csak egy fattyú, olyan mint az apja.

Hirtelen a kezem lendült és arcon csaptam. Láttam rajta, hogy meglepődőt a reakciómon.

- Ha ő fattyú, akkor én mi vagyok neked? Talán szajha?

- Befejezted?

- NEM, miért nézel le? Még egy hónappal ezelőtt Kai jegyese voltam. Akkor még igen is vele voltam... miért baj az hogy most gyereket várok tőle? Szerinted mi így akartuk, honnan kellett volna tudnom, hogy te leszel a férjem?

- Elég volt, nem érdekel. Mert ez a gyerek nem fog megszületni.

- Azt nem te mondod meg, hanem én és az apja.

- Az apja? Ne nevettess, hiszen azt se tudja, hogy élsz vagy halsz. Ő... már rég feladott téged. Lásd be hogy ő már egyszer sem gondol rád.

- És...engem érdekel...mert addig míg én gondolok rá addig semmi baj.

Minden egyes szavamba megakadtam a sírástól, még is mi köze van neki ehhez az egészhez? Miért kell neki ilyeneket hozzám vágnia?

- Tao te... soha sem fogsz felérni Kai-val, nekem mindig is ő lesz az a férfi aki megdobogtatja a szívem.

Nem vártam meg a reakcióját mert nagyon is jól tudtam, hogy erre mit mondana, de nem vagyok rá kíváncsi. Kimentem a szobájából egyenesen az én szobámba. Gyorsan bekötöttem a lábamat ahol az összetörőt üveg felsebezte. Majd átöltöztem és megkerestem a kocsi kulcsokat. El kell mennem innét jó messzire, mert úgy érzem megfulladok. Több óra kocsikázás után egy ház előtt tértem ki. Leállítottam a kocsit majd elkezdtem figyeltem azt a férfit az ablakon át, akire most a legjobban vágyok. Fogalmam sincs meddig voltam itt, de mikor észbe kaptam addigra besőtétedett. Kiszálltam a kocsiból és a lábaim magától elindultak. Az ajtónál mély levegőt vettem, majd bekopogtam.

"Kai"

Éppen vacsorát csináltam mikor valaki kopogott. Gyorsan oda szaladtam, de mikor kinyitottam lesokkoltam. Még is mit keres itt?

- Kai... bemehetek?

Az arcáról csak szomorúságot tudtam leolvasni. Nem volt szívem elküldeni, de megmondom őszintén nem is akartam. Beengedtem majd töltöttem neki vizet, letettem elé, majd leültem vele szembe.

- Biztos meglepődtél, de valamit mondanom kell.

- Mit?

- Azt hogy...auu...

- Mi a baj?

Gyorsan felugrottam, de nem kellet volna így reagálnom rá, de most már nem érdekel. Letérdeltem elé és szemügyre vettem a lábát ami vérben úszott. Gyorsan megkeresem a kötszereket, majd visszamentem és a lábat felraktam az ágyra. Lassan lefejtettem a kötszereket amit még ő rakott fel.

- Mit csináltál, ez nagyon csúnya.

- Nem tudom már.

Ahogy elláttam a sebét végig éreztem a tekintetét magamon.

- Yoo...nincs itt?

- Yoo nem lakik velem.

- Ohh nem tudtam.

- Mit is akartál mondani?

- Hogyan mondhatnám el neked, mikor már elfelejtettél? Nincs szívem ilyenekkel terhelni téged. Inkább hagyjuk, most megyek. Nem kellett volna idejönnöm.

Felállt és megindult az ajtó felé, de akkor megragadtam a kezét és visszarántottam. Jó szorosan átöleltem és mély levegőt vettem, hogy az illat beszivárogjon a tudatomba.

- Kai...

-Shh...csak élvezzük ki ezt a percet. Tudod, hogy mennyire hiányoztál?

- Nekem is oppa.

- Mit mondtál, mond még egyszer.

Elnevette magát vele én is, majd megcsókoltam.

Még pár órát velem töltött, de mielőtt elment volna leültetett.

- Amit most mondok lehet, hogy megfog lepni téged, de ne ijedj meg.

- Oké.

- Én...a te...gyermekedet várom.

Még hogy ne lepődjek meg, hiszen ez hihetetlen, nem hiszek a fülemnek. Még hogy Hyn a gyermekemet várja? Az nem lehet, hogyan és mikor.

- Kai...

A gondolatomat Hyn törte meg és akkor eset le, hogy nem szólaltam meg azóta.

- Azt mondod, hogy terhes vagy...tőlem?

- Igen, az vagyok, de nyugi...nem tartom meg, hiszen az milyen lenne. Tao is kiborult.

- Mi  hogy nem tartód meg, dehogy nem.

- Mi?

- Az a gyerek az én gyermekem és senki sem veheti el tőlem.

Biztos voltam a döntésemben, nem fogom engedni, hogy valaki megint közénk álljon, ha kell mindent eldobok amim van. Ha ez a gyerek nem jött volna akkor lehet, hogy nem lennénk együtt most. Az egy hónap alatt alig bírtam ki, hogy ne lássam Hynt. Jól megnéztem az előttem álló nőt, és elképzeltem, hogy milyen lehet vele a jövőm. Ahogy reggel mellette ébredek és ahogy nevetve csiklandozzuk egymást, majd a fiam vagy a lányom berohan és ő is beszáll közénk. Erre az életre vágyok, nekem csak ez kell semmi más.

Megfogtam Hyn kezét és hirtelen megcsókoltam, annyira boldog vagyok, hogy egy ilyen nő szert engem.

- Kai...mi bajod van?

- Mától minket senki sem választhat el, mostantól nem érdekel semmi.

- Azt akarod, hogy mindent dobjunk el, hogy fogom megmondani Tao-nak?

- Te attól félsz, hogy mit fog tenni Tao, komoly? Engem nem érdekel mit mondanak, mert ők voltak azok akik közénk álltak. Ma nem engedem, hogy haza menj, és holnap elmondunk mindent nekik.

***

Másnap reggel olyan jól ébredtem, ahogy még soha. Megfordultam és néztem azt a nőt akit a világon a legjobban szeretek. A kezemmel eltűrtem a haját, de akkor elmosolyogta magát.

- Te fent voltál?

- Persze. Együnk valamit mert Hanako (Szépség) éhes.

- Hogy ki? Honnan veszed, hogy lány lesz?

- Biztos vagyok benne, hogy az lesz.

- Nem mert fiú lesz és olyan helyes lesz mint az apja.

- Haha...mint az apja?

- Miért, tudom hogy helyes vagyok ne tagad.

- Nem vagy egy kicsit egoista?

- Most meghalsz.

Magamhoz húztam, és elkezdtem csipkedni, majd megcsókoltam.