11.rész Boldog vagyok
Istenem, most legszívesebben megölném magam, hogy
mondhattam ilyeneket neki?Nem kellett volna ilyen féltékenynek lennem, és akkor most
nem történt volna meg
ez.
Már egy órája összevesztünk azóta nem jött vissza, kezdek aggódni. Már tíz óra is elmúlott, remélem nem esett baja. Mi van ha azzal
az állattal van?
Nem az nem lehet. Gyorsan felkaptam magamra egy pólót és elkezdtem keresni. Mindenkit megkérdeztem, de
senki sem látta. Körbejártam az egész partot, de itt sem láttam. Hol vagy Hyn? Bementem minden étterembe ami közel esik, mert
gondolom nem ment el messze.
- Aish már nem bírom, nagyon fáradt vagyok,
hol lehet? Mindent átnéztem, de sehol sem találom.
Hirtelen megláttam egy lányt, gondoltam megkérdezem, hogy
egy lány mit kedvel
ezen a helyen ha magányos vagy szomorú. Azt mondta, hogy nem messze van egy park, ahol a magányos emberek
szoktak elidőzni pár órát. Gondoltam mivel nincs messze lehet, hogy arra ment és megtetszett neki.
Nem is volt messze, öt perc gyalog.
Most már nem csodálom, hogy szeretnek idejönni, mert
ez a hely gyönyörű. Ahogy beléptem mind két oldalamon nagy rózsabokor futott végig még a fejem felett is. Ez olyan volt mintha folyóson mentem volna végig. Mikor kiértem belőle egy nagy
szökőkút állt a park
közepén. Egy kisebb
terület volt
ahol ez fekszik, de nagyon nyugalmas és el van zárva a város nyüzsgésétől. Körbe csak hatalmas fák vannak, közepén a szökőkúttal szembe egy pad áll. Nem volt itt senki, pedig kezdtem hinni, hogy talán itt van.
Hirtelen zajra lettem figyelmes. Mikor megfordultam megpillantottam Hynt, egy
nagy fa alatt ült egy hintában. Mikor meglátott felkelt a hintából és megindult felém.
- Honnét tudtad, hogy itt vagyok?
- Megérzés, és tudom hogy szereted az ilyen
helyeket.
- Erről a helyről még régen olvastam, de soha sem
gondoltam hogy egyszer élőbe láthatom.
- Holnap menjünk el és fedezzük fel a szép dolgokat, mit szólsz?
Hyn elmosolyodott, nekem ez bőven elég volt.
Lassan átöleltem, és nagyon boldog voltam mikor viszonyozta.
- Sajnálom, hogy ilyen bunkó voltam, de
nem tehetek róla, hogy ilyen féltékeny vagyok.
- Semmi baj, bocsi én is hibás voltam. De többet ne veszekedjünk.
Bólintottam, majd kéz a kézben visszasétáltunk.
***
Másnap reggel korán felkeltünk, hogy véletlen se hagyjunk ki semmit. Mivel ez egy kis sziget, így megnéztük a vulkánt. Nem olyan
nagy minek elképzeltem, de még így se szeretnék beleesni. Majd elmentünk a vidámparkba, nah itt aztán kikészültem. Hyn mindenre fel akart ülni, persze benne voltam, hogy felőlem én nem félek. Elsőnek egy
kisebb vasútra ültünk fel, gondoltam hogy ha minden ilyen kicsi akkor nincs mitől tartanom.
Utána felültünk egy olyan csúszdára ami egy
nagyobb medencébe vitt bele, de hagyján, abba a medencébe halak voltak, nem ám kicsi, pici, békés halak, á nem, egy hatalmas cápa. Azzal nyugtattak, hogy nem árt, hiszen akkor nem lenne bent,
meg hogy nem lehet kiesni. Persze én vagyok olyan szerencsés, hogy kiestem. Életembe nem futottam ilyen gyorsan pedig vízben
voltam, ja és a víz nem volt kicsi. Hyn hangosan kinevetett, így gondoltam megleckéztettem. Mivel
nem szereti az olyan bogarakat aminek négy lábbal több van, így visszamentem
az állati részlegre és kölcsön kértem, egy hatalmas
pókot. Nah jó, természetesen nem él, ki van
tömve, de akkor is, fúj. Beletettem a táskájába, gyorsan elcsaltam, hogy vegyen nekem jégkrémet. Arra a percre vártam mikor
veszi észre, mikor belenyúlt szépen ki is húzta a kezét.
- Miért, nem érzed?
Rám nézett és nagy szemekkel nézett rám.
- Mit nem érzek?
- Semmit.
Gyorsan elvettem tőle a táskát és belepillantottam, de sehol sem
volt.
- Hol van, hova lett?
Hirtelen kiabálást halottam, az eladó jött felém aki kölcsön
adta nekem a pókot.
- Uram, nem azt a pókot hozta el amit adtam.
- Mi? Akkor mit hoztam el?
- Egy tarantullát.
- Oké, engem nem érdekel hogy
milyen, csak hogy hol van?
- Hát ez az, hogy az nem kitömve volt,
hanem élt.
- Mi?
Hirtelen végig mértem Hynt, de nem volt rajta.
- Kai...Kai..
- Mi van?
- A pók..
- Pók, hol?
- Ott, a hátadon.
Először nem fogtam fel, csak akkor mikor megpillantottam a vállamon.
Gyorsan felugrottam.
- Szed le, szed le, szed le ezt az izét.
Mikor megszabadítotok attól a lénytől le kellet ülnöm.
- Tudod Kai még soha sem láttam egy férfi így sikonyálni.
Nagyon...nagyon vicces volt.
- Tényleg? Jót mulatsz mi?
- Ahha.
Hangosan felnevetett, majd én is
követtem.
Estefelé, megleptem Hynt egy vacsival. A vízbe vittem
egy asztalt és megterítettem. Hyn-nak nagyon tetszett az ötlet. Nagyon jól elbeszélgettünk, még soha sem
mondtam el magamról ilyen sokat. Nagyon boldog vagyok Hyn mellett. Mikor végeztünk, gyorsan
lezuhanyoztunk és átöltöztünk, majd elindultunk a partira.
Nagyon jól éreztük magunkat. Ez a nap is hamar
lement.
Éppen kikötöttem a nyakkendőmet, mikor
Hyn lépett ki a fürdőből.
- Hyn segí...
Mikor felé fordultam lesokkoltam a látványtól. Hyn fekete csipkés ruhát viselt, a
haja szexisen megvolt csinálva.
- Kai...ma had legyek a tiéd.
Meg sem vártam mit akar mondani letámadtam.
Felemeltem ő pedig átfűzte a derekamon a lábát. Nekinyomtam a falnak és úgy csókoltam mintha most lenne a vég. Elvittem az ágyhoz és rádobtam. Megcsókoltam majd a
nyakára tévedtem,
lassan lefejtettem a ruhát róla így szabadon hagyva a mellét. Elkezdtem kényeztetni a mellbimbóját, közben fel-fel nyögött. Mióta vártam erre az alkalomra. Lehúztam a bugyiját így ráláttam a
mennyországra. Elkezdtem kényeztetni a nyelvemmel, a háta megfeszült és belemarkolt a hátamba. Mivel nem bírtam, gyorsan lehúztam a nadrágom majd lassan belevezettem kemény férfiasságomat. Kéjesen felnyögött én pedig lassan elkezdtem mozogni benne. Egyre jobban ő diktálta az iramot.
- Hyn...mikor...elélvezel, kérlek...mond az én nevem.
Éreztem hogy egyre jobban a csúcs szélén állok, majd
hirtelen Hyn elment, közben a nevemet kiáltotta, amitől én is
elmentem. Egymás karjaiban feküdtünk. Csókot nyomtam a homlokára majd az ajkaira.
- Jáá Kai, most fejeztük be.
- Nah, még egy menet belefér.
Hangosan felnevetett, én pedig rávetettem
magam.
***
Másnap mikor megérkeztünk elköszöntem Hyn-tól. Majd bementem dolgozni.
- Uram.
- Dea, nem volt semmi míg távol voltam?
- Nem uram, de mondani szeretnék valamit.
- Mit?
- Egy hölgy vár...
Nem fejezte be a mondani valóját, mert az
iroda ajtóm kinyitódót. Mikor felismertem az illetőt a szemeim tágra nyíltak.
- Kai, rég találkoztunk.
- Yoo In Na.
- Nem felejtettelek el Kai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése