Megfogtam Yoo kezét és kiráncigáltam.
- Mégis mi a fenét képzelsz magadról, mit keresel itt?
- Talán már bulizni se bulizhatók?
- Pont itt, ne játszd meg magad, direkt jöttél ide mi?
- Ténylég szeretlek, de nem ennyire, nekem is van életem. Tudod jól, hogy régen mindig mondtam neked, hogy egyszer ide be kell, hogy jussak, hát ma eljöttem. Nem tudtam, hogy te is itt leszel, a sors akarta, hogy találkozzunk.
- Sors? Te még hiszel a mesékben?
Valamiért tudtam, hogy nem miattam van itt, mégis ezt hazudtam csak, hogy véletlen se találkozzon Hyn-nal.
Hirtelen a hideg kezét éreztem az arcomon, majd ahogy az ajkai az enyémhez értek. Nem tudtam ellökni annyira lesokkoltam, a kezem a levegőben megállt és a lábaim elgyengültek.
Hirtelen gyorsan ellöktem magamtól, majd otthagytam. Még is mit képzel ez magától? Mi vagyok én neki, talán valami játékszer? Gyorsan lemostam magamról a rúzsfoltot, majd elkezdtem keresni Hynt. Mát tíz perce, hogy keresem de sehol sem találom. Hihetetlen, mindig úgy eltud tűnni. Felhívtam, de a telefonja ki volt kapcsolva.
- Remek, eltűnik de akkor még a telefonja is ki van kapcsolva. Csak nem történt vele valami? Jobb lesz ha megkérdem az egyik őrt.
Szerintük már rég elment a személy akit keresek. Vajon miért ment el szó nélkül?
Megálltam a háznál, de a villany nem égett, bekopogok próba szerencse. Hiába vertem az ajtót, nincs itt senki.
Éreztem hogy valaki figyel a hátam mögött, lassan megfordulok és akkor ismertem fel Hynt. Mosoly görbül az arcomra, elindulok felé, de megálltam és a mosoly lefagyott az arcomról. Hyn egész teste remegett ,és...sírt. Fogalmam sincs mit kéne tennem, hiszen nem tudom mi a baja?
- Hyn, mi a baj?
- Se...semmi, menj el Kai.
- Dehogy megyek, van valami.
- Mondom nincs semmi, csak menj...el. Kérlek.
Lassan elhaladt mellettem, de megfogtam a kezét és visszarántottam.
- Amíg nem mondod el mi a baj nem megyek el.
- Ha elmondom, elmész...örökre?
- Mi?
- Rendben elmondom. De akkor örökre ellengetsz.
Fogalmam sincs miért mond ilyeneket, de kezdek nagyon félni, hogy nem viccel.
"Hyn"
Ahogy a barna szemeibe nézek, lassan kezdek elveszni, de most nem törődhetek ezzel. Számomra mindennek vége van, és le kell zárnom.
- Rendben elmondom. De akkor ellengetsz.
Láttam rajta, hogy nem érti mi a bajom és miért mondok ilyeneket neki. Tudtam hogy nem vagyok az ő világába való, mégis fáj ahogy ezeket ki is kell mondanom.
- Kai...eddig nem...mondtam el, de amióta veled vagyok....annyira szánalmas lettem.
- Mi...
- Ne, ne mondj semmit, csak hallgass végig. Én tudtam mikor elkezdtünk járni, hogy mi nem vagyunk egy súlycsoportban. Mégis boldog voltam, de legbelül éreztem, hogy egyszer eljön ez a nap is. Te...gazdag vagy, van célod, hatalmad, míg nekem nincs semmim. Rajtam kívül nem tudok neked adni semmit.
- De igen, a szívedet.
- Már azt se, többé már azt se adhatóm oda neked. Többé mi...nem lehetünk együtt. Mindenkinek igaza volt, te más vagy mint én, és a két ellenpár soha sem lehetnek együtt boldogok. Kai, neked van jövőd, de mellettem nincs.
- De van Hyn, én melletted akarom leélni az életem.
- Ha velem vagy, lekel mondanod az életedről, a hatalmadról, a nevedről. Te se vagy képes miattam eldobni mind, amit eddig elértél.
- De igen, mindent eldobok ha kell, csak maradj mellettem.
- Kai, te se gondolhatód komolyan amit most mondtál.
A szemeibe könnyek csillogtak fel, a kezemet egyre jobban szorította, mintha tudta volna, hogy ez a nap eljön.
- Kérlek, ne mond ki.
- Sajnálom...sajnálom Kai.
- Nem, nem hagyhatsz el te is.
A kezembe vettem a tökéletes arcát, az egyik ujjammal letöröltem az éppen lecsorduló könnyét és mosolyt csaltam az arcomra.
- Ebben a kis időben is, nagyon boldog voltam, olyan boldog amilyen soha sem voltam, és nem is leszek.
Köszönöm hogy veled lehettem.
Utolsó csókot leheltem arra a puha ajkaira, majd lassan eltávolodtam. Mivel nem akartam, hogy lássa menyire fáj, gyorsan le akartam rendezni.
- Kai..
- Hm?
- Szakítsunk.
Mikor kimondtam azt amiről a legjobban félt, letérdelt és megfogta a lábam.
- Nem, nem lehet, nekem csak te vagy, nem kell senki, csak te.
- Még magad se hiszed el amit mondasz.
Megfordultam és lassan elindultam, közben Kai kezei lecsúsztak a lábamtól. Most már szabadon engedtem a könnyeimet. Becsuktam az ajtót, de utoljára jól megnézem Kai gyönyörű arcát ami az enyém volt. Mikor meglátta hogy nézzem gyorsan felállt és felém futót, de gyorsan rázártam az ajtót. Majd elkezdte ütni az ajtót.
- Hyn...kérlek nyisd ki, csak most kérlek. Ne...hagy el...ne hagy el TE IS.
A kezemet gyorsan a szám elé raktam, hogy véletlen se hallja meg, hogy sírok. Lassan lecsúsztam a földre, a fejemet a térdemre hajtottam és hangosan felsírtam. Még mindig kint volt Kai és hangosan sírt, velem együtt.
Igazából nem ezért szakítottam vele mert egy lánnyal láttam, hanem azért mert tudtam ki az a lány. Azt is tudtam, hogy mi a sorsa Kai-nak, csak nem gondoltam, hogy ilyen hamar vége lesz. Még két nappal ezelőtt Suzy magához hívatott, nem nézett le engem, sőt nagyon kedves volt. Elmondott mindet Kai apjáról, arról is hogy miben állapodtak meg Kai-val ha felől. Neki azt a lányt szánták, nem pedig engem. Ennek így kell lennie. Ha már én, akkor legalább te legyél boldog.
" Tudom hogy rövid lett, de ennek pont így kel lennie."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése