20.rész Az igazság

"Tao"

Nagy szemekkel nézem, ahogy egyre jobban remeg és sír előttem Hyn. Nem tudom elhinni, hogy mit tettem vele. Ez nem én vagyok, még soha sem ittam le így le magam. Próbáltam mondani valamit, de nem jött ki hang a torkomon. Felé léptem, de akkor elkiáltotta magát, nagyon megijedtem a reakciójától.

- Hyn én....

- Ne, ne mondj semmit, csak menj el, és soha ne gyere vissza.

- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém, nem akartam.

- Menj el....MENJ EL.

Éppen indultam mikor Kai rohant be az ajtón, nagy szemekkel nézet végig Hyn, majd rám. Hamar leesett neki, hogy mi tőrtént. Mérgesen megindult felém, megragadta az ingem és neki nyomott a falnak.

- Mégis mit képzelsz? Azt hiszed, hogy nem jövök rá mit tettél? Most...legszívesebben...megütnélek. Még egyszer meg ne lássalak a közelébe, mert akkor halott vagy. Tűnj el, és ne lássalak meg, amíg nem akarlak látni.

Nem tudtam mit mondani, vitatkozhattam volna vele, de tudtam hogy igaza van. Lassan lehámoztam a kezét az ingemről, majd lassan megkerültem. Mielőtt kimentem megnéztem Hynt, nem tudtam kimondani a szavakat, de nagyon sajnálom.

Lassan elindultam a hideg éjszakába, egyre hűvösebbek az éjszakák. Hiszen itt van az ősz. A hideg levegő egy kicsit segített, hogy kijózanodjak. A távolban megláttam egy padot amire leültem. Minden eszembe jutott amit próbálok elfelejteni, de tudtam hogy egész éltembe kisérteni fog Hyn tekintette. Hangosan elkiáltottam magam, nem tőrôdve, hogy kik vannak még itt.

"Kai"

Gyorsan átöleltem és próbáltam nyugtatni, de egyre jobban sírt. Nagyon jól tudom, hogy miért borult ki ennyire. Biztos kíváncsiak vagytok. Hol is kezdjem, régen mikor olyan tizenegyes éves lehetett, éppe hazafelé tartott és két férfi beráncigálták a síkártóba, szerencse hogy éppen arra mentek és segítettek neki. Persze mindkettő férfit elkapták.

Mikor Hyn elaludt, összedobtam gyorsan neki valamit enni. Mikor kész lettem elmentem haza. Épphogy beléptem mikor megláttam, hogy Suzy itthon van.

- Fiam.

- Azt hittem, hogy később jössz haza.

- Úgy volt, de mindent elintéztem.

- Tao itt van?

- Tao, nincs. Nem jött még haza, de felhívott és mondta, hogy pár napik távol lesz. Történt valami?

- Csak beszélni szerettem volna vele.

- Hát...nekem úgy is beszélni kell veled. Gyere.

Bementünk az irodájába és szembefordult velem, de minden jókedv eltűnt az arcáról.

- Ügye nem gondolod komolyan ezt a házasságot?

- De igen, nagyon szerettem és senki mást nem fogok elvenni.

- Neki semmije sincs, nincs semmi amit adhatna neked.

- És, engem ez nem érdekel. Nekem elég ha itt van velem.

- Milyen nyálas beszéd ez. Még te se gondolhatód komolyan.

- Miért? Én nem lehetek szerelmes? Muszáj nekem is úgy élnem mint neked?

- Mi?

- Apa és te...soha sem szerettétek egymást, ahogy anyát se szerette. És nézd meg...milyen szánalmas életett élsz.

- Tud hogy kivel beszélsz te gyerek. Ha én nem lennék, senkid sem lenne. Anyád helyett anyád voltam.

- Tudom és nagyon tisztellek, de ebbe nem szólhatsz bele.

- Majd meglátod, könnyű lesz nekem egy ilyen gyenge lányt elválasztanom tőled. Hiszen egyszer sikerült, másodjára is sikerülni fog.

- Mi?

- Nem emlékszel? Mikor szakított veled, én voltam aki mondta neki. Bármikor eltudom őt távolítani.

- Te...te tetted ezt? Miért?

- Neked nincs jövőd mellette, neked Yoo helyett van. És csak hogy tud...négy nap múlva meglesz tartva az eljegyzési parti.

- MI? SOHA, TE nekem semmit sem fogsz megparancsolni, mivel nem vagy az anyám.

- Mi? Ha én nem lennék akkor veled semmi sem lett volna.

- Tudod csalódtam belőle, mostantól nem vagy az anyám.

Nem vártam meg, hogy válaszoljon, kirohantam a szobából és becsaptam magam mögött az ajtót. Nem akarom elhinni, hogy mit csinált. Lassan beszálltam az autóba és elindultam Hyn felé.

"Hyn"

Mikor felébredtem egyenesen Kait kerestem, de akkor megláttam s konyhába egy cetlit.

"Nem sokkára jövők, a hűtőbe van kaja."

- Hmm, finyom.

Kivettem mindent amit kívántam majd leültem, de akkor valaki csengetett. Talán Kai az?

Kirohantam és agy boldogsággal nyitottam ajtót.

- Kai te vagy....

Mikor megláttam ki az minden jókedvem eltűnt. Mégis mit keres itt?

- Szia Hyn, zavarok?

- Mit keresel itt? Menj el.

- Tudom tévedtem, de...mégis csak a lányom vagy, és aggódom. 

- Eddig se aggódtál akkor most se, menj el és ne gyere vissza.

Éppen hogy becsuktam volna mikor Kai jelent meg és kérdően nézett rám. Majd mikor apámra nézett, nagyon megdöbbent.

- Maga...Woon nem?

- Ohh Kai, nagyon örülök, hogy látom, mit keres itt?

- Ti...ismeritek egymást?

- Persze, ő vele fogok szerződést írni ha minden jól sikerül. De...te honnét ismered?

- Ő...az apám. 

- Mi? Tényleg? Én azt hittem nem él az apád, mert mindig úgy beszéltél róla. 

- Mert olyan mintha nem létezne. 

Tudtam hogy itt áll mellettem, de valamiért nem érdekelt, mert ez az igazság. 

- Apa, most menj el.

- Beszélnünk kel, nagyon fontos.

- Rendben, Kai most menj, majd hívlak.

- Oké, de ha baj van szólj.

Bólintottam majd elment, behívtam apát és készítettem neki egy gyors kávét.

Letettem elé és leültem vele szembe.

- Mond.

- Tudom hogy elhagytalak titeket, de nem volt más választásom. 

- Tudom, neked fontosabb a pénz mint a család.

- Nem igaz, én... mindig meg akartalak titeket látogatni, de az édesanyád nem engedte. Tudom hogy nem hiszed el, de ez az igazság. 

- Oké, de miért vagy itt?

- Lenne egy kérésem. Lennél a lányom?

- Mi?

- Gyere vissza hozzám, kapsz állást, pénzt, házat, kocsit és ami kell még. Csak...gyere vissza. 

Nem akarok hinni a fülemnek, miért akarja hogy most vele menjek, ilyen hirtelen?