"Kai"
A kezemet összekulcsoltam a mellkasom előtt, és belenéztem Tao szemébe. Arra várva, hogy most mit fog kitalálni. Tao nem fordult el, csak egyenesen meredt rám, közben a búja mosoly ott lebegett a szája szélén.
- Most megfogtál kedves öcsém.
- Ne hívj így, soha sem tekintettelek a családomnak, ahogy az apádat sem. Már akkor gyűlöltelek amikor megláttalak. Nekem csak egy idegen vagy, akinek elég csak annyi ha békén hagyom. Valld be, neked én meg anya semmit sem jelenünk. Neked csak a pénz és a hatalom kell, semmi más. Tudod honnén jöttem rá, hogy ti nem is jártok igazából Hyn-val? Onnan hogy azt mondta te kedves vagy mindenkivel. Ezen nagyot nevettem. De komolyan nem ismer téged jól.
- Neked semmi közöd a magánéletemhez, ahogy nekem se a tiedéhez. De egyet elmondhatok, nekem igen is jelent valamit a család szó. Lehet hogy te nem kedvelsz, de én nem gyűlöllek. Sőt, hálás vagyok neked és anyának, hogy itt vagytok nekem.
- Ne hívd anyának, csak szólítsd úgy ahogy szoktad.
- Ha ti nem lennétek akkor most rég egyedül lennék, hiszen nekem soha sem volt anyám, és most már apám sincs. Miért akarod elvenni tőlem ezt a csöppnyi örömöt?
- Miért, szerinted miért? Amióta beléptél a családomba romba döntöttél mindent. Anya már nem szeretet úgy ahogy eddig, mindig az új jövevénnyel volt ellátva. Akkor végre volt apám aki csak veled foglalkozott. Amikor meghalt semmit sem hagyott rám, tudom hogy nem vagyok vér szerinti gyermeke, de megérdemeltem volna én is valamit, nem csak te.
- Te... féltékeny vagy rám? Hehe ez vicces. Azt hittem hogy valami bajt csináltam már, hogy így bánsz velem, de csak ennyi? Ezért gyűlölsz, ezért vetsz meg? Tudod jól, hogy én ezekről nem tehetek. Miért rajtam vered le a féltékenységedet?
- Mert nincs kin levezessem, az apád meghalt és nekem csak anyám van, őt pedig nem akarom zaklatni, csak te vagy.
- Mi kell, a helyem vagy talán valamelyik üzletem? Mond csak meg.
- Nekem nem kell a szaros üzleteid, én megelégszem azzal amim van. Boldog vagyok így is, és milyen boldog lennék ha te nem lennél.
- Rendben, van egy feltételem. Te nem szólsz bele az én dolgaimba és többé nem látsz engem. Mit szólsz?
- Bárcsak így menne, nekem van egy jobb feltételem.
- Mi lenne az?
- Mondj le anyámról és rólam, szakadj el tőlünk. Ne találkozz anyával soha többé és éld az életed. Hiszen már nem kell neked gondviselő, már felnőtt vagy.
- Én... szeretem Suzyt, eszem ágából sincs elmenni tőle.
- Rendben, te tudod, de ha valami bajér, ne gyere hozzám. Mert nekem te soha sem leszel a bátyám.
Elhaladt mellettem, de utoljára visszafordult.
- Ohh és még valami, mivel nem a barátnőd remélem nem baj ha ráhajtok.
Mit mondott? Gyorsan megfordultam, de akkor már nem volt sehol. A fejem már megint kezd fájni. Elég volt a mai napra ebből az egészből. Gyorsan megkerestem Hyn, de sehol sem látom. Vajon hol lehet? Megkerestem a telefonomba és egyből felhívtam.
Többször is kicsörgőt mire felvette.
- Mégis hol vagy, tudod hogy mennyire aggódtam.
- Miért, engem keresel?
- Miért szerinted? Hol vagy?
- Én már itthon vagyok, te?
- Mi? Mikor mentél haza?
- Azt mondták, hogy hazamentél, így én is hazajöttem.
- Nem vagyok otthon, még itt vagyok és téged kereslek.
- Sajnálom, de kerestelek, de nem találtalak. Az öcsét pedig azt mondta, hogy haza mentél.
Már mindent értettem, szóval az öcsém próbál keresztbe tenni nekem.
- Soha, de soha ne találkozz az öcsémmel. Érted?
- Miért, szerintem kedves, kedvesebb mint te az biztos.
- Most leteszem, készülj mert odamegyek hozzátok.
Meg sem vártam mit mond letettem. Szó nélkül elment. Mikor odaértem Hyn már kint várt engem.
- Mégis mit keresel kint? Hideg van, nem tudtál volna bent várni?
- Nem, és nem fázok.
Odamentem és rátettem a kabátomat, amitől meglepődött.
- Khm, szóval miért is jöttél ide?
- Csak... látni akartalak, hogy biztonságba hazaértél-e?
- Te most zavarban vagy?
- Mi? Én? Soha, még hogy zavarban khm. Csak... talán nem kéne eljönni szó nélkül.
- Persze, persze fogd csak rám.
- Mellesleg köszönöm.
- Mit?
- Hát hogy eljöttél velem, persze az öcsém tudja, hogy mi nem járunk, mert olyant mondtál neki amitől leeset neki.
- Miért, mit mondtam neki?
- Azt hogy én kedves vagyok mind... Hagyjuk, nem emlékszem.
- Hehe, nem bírom.
Hangosan felnevetett amit még soha sem láttam tőle. Hirtelen felé hajoltam és puszit nyomtam az arcára.
Mikor eltávolodtam nem csak ő dermedt le hanem én is. Fogalmam sincs miért csináltam, csak úgy jött.
- Sa... sajnálom, nem akartam csak úgy jött.
- Semmi baj, de még egyszer ellőne forduljon.
- Rendben.
- Még nem felejtettem el azt az incidenst. És ne felejtsd el, hogy tartozol nekem.
- Nem felejtettem el. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a kérésed.
- Csak várd ki végét. Ideje menned.
- Igen, jó éjt. holnap találkozunk.
"Hyn"
Mikor elment felmentem a szobámba és beledőltem az ágyba. Hirtelen puszi jutott eszembe. Gyorsan felültem.
- Miért gondolok arra? És miért van ilyen meleg?
Egész este ezen járt az eszem, valahogy nem tudtam kiverni a fejemből. Pedig gyűlölnöm kellene. Mégis boldog vagyok mellette.
***
Másnap mikor felébredtem ránéztem az órámra. Istenem elkésem, kiszaladtam a fürdőbe. Gyorsan összekötöttem a hajam majd kivettem egy ruhát a szekrényemből. Nem érdekelt, hogy néz ki most ez is megfelel. Gyorsan készítettem valami reggelit a tesóimnak. Majd elindultam. Mivel lekéstem a buszt végig futottam. Minek kellet nekem magassarkúba jönnöm. Éppen hogy odaértem amikor nekiütköztem valakinek. - Sajnálom, nem volt szándékos.
- Hyn, tényleg te vagy az?
Felpillantottam és akkor eset le, hogy kivel állok szembe.
- A... apa?
Elmosolyogta magát, bennem meg egyre jobban félelem kezdet el uralkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése