"Tao"
Mikor hazaértem ledobtam a dzsekimet és leültem az ágy szélére. Próbáltam magam lenyugtatni, még mindig Hyn-ra gondolok. Miért érzem mindig úgy, hogy mindig az kell ami már foglalt és pont hyungé? Hirtelen a telefonom csörgésére riadtam fel
- Igen?
- Uram a holnapi meghallgatáson kellene zsűriznie.
- Miért pont én?
- Az egyik zsűritag lebetegedett, és nincs más.
- Ahha értem, rendben ott leszek.
"Hyn"
Másnap reggel gyorsan felkeltem és lezuhanyoztam, jó benyomást akarok kelteni. Egy fekete szoknyát választottam ami egybe részes, majd egy vajszínű kabátot ami szinte fehérnek lehet mondani. A hajamat kiengedve hagytam és tettem fel egy kis sminket.
"Tao"
Láttam ahogy Hyn éppen megy valahová gondoltam én is csatlakozóm.
- Hyn.
Mikor hátra fordult meglepetten nézett, nem tudtam mire vélni, de nem izgatót.
- Tao, hát te? Nem bent kellene lenned?
- Én már elmondtam a véleményemet, de éppen be akartam dobni valamit mert éhes vagyok, te?
- Én is, mehetünk együtt.
- Oké.
Gyorsan rendeltünk magunknak, majd leültünk ás vártunk. Közben elbeszélgettünk, de mikor Kaira tértünk rá semelyikünk sem beszélt.
- Miért nem mondott amit szeretnél? Biztos vagyok benne, hogy rengeteg dolgokat csináltatok már együtt.
- Hát igen, de...nem akarom előtett mondani mivel te nem igazán vagy jóba vele.
- Hogy te mennyire megértesz, mindig is ilyen lányt akartam.
- Nincs semmilyen lány most éppen akit kiszemeltél?
- De van, de neki én nem jelenetek egy barátnál többet.
- Hontnén tudod, lehet hogy neki is sokat jelentesz.
- Biztos hogy nem, nagyon jól ismerem az ízlését... neki inkább a rossz fiúk jönnek be.
- Oh értem.
- Gondolom azért jelentkeztél erre az állásra, mert sikeres szeretnél lenni.
- Okos vagy, igen azért. Befogom bizonyítani, hogy mire vagyok képes.
- Suzy-nak csak elég ha pénzed van, nem kell több, de szerintem már tudod. Tudod Yoo is olyan szegény volt régen mint te, ezért tudta, hogy soha sem lehet együtt Kaival, de apa segített neki, elküldte egy másik férfival, hogy sikeres legyen. És tessék az lett. De gondolom te nem mész el másik férfival, hogy sikeres legyél.
- Így van, és soha sem használnám ki egy embert sem. Mellesleg ha sikeres akarok lenni, akkor azt magam szeretném elérni.
- Hét igen, te ezért különbözöl a többi nőtől. Ezt nagyra tartom.
- Tudod én...kíváncsi vagyok mi az oka.
- Minek?
- Hogy gyűlölöd Kait.
- Tudtam, hogy nem hagy békén nyugodni a dolog, hát elmondom. Közép iskolás voltam, olyan tizenöt. nem voltam az a nagy kemény legény, sőt...szerettem egyedül lenni és olvasni. Soha sem voltam benne egy bandába, ezért sokan lenéztek. Éppen tesi volt mikor neki mentem egy osztálytársamnak, aki nem nézte el nekem, pedig elnézést kértem. Hazánk az egész banda engem várt, és hát...elkaptak. Nagyon megvertek, nem tudtam mit csinálni én egyedül voltam öt ellen. Aztán megláttam Kait, aki nagy szemekkel nézett, segítségért kiáltottam. De ő...inkább hátat fordított és ott hagyott velük. Nem tudod elhinni, hogy mennyire fájt mikor a távolodó testét néztem. Nem is az fájt ahogy ütöttek...hanem az, hogy...otthagyott. Soha, soha sem fogom megbocsátani neki.
- Istenem....én...sajnálom.
- Nem neked kell bocsánatot kérned, és nem neked kellene sajnálnod, te semmiről sem tehetsz. Ezeket a szavakat neki kellett volna mondania akkor, de nem tette.
- Tudom, hogy rossz dolgot csinált, de kamasz volt, ahogy te is. Nézd el neki ez már a múlt.
- Nekem a múlt jelenti a jövőt.
Ezek után nem beszéltünk, csak csendbe ettünk. Majd mikor végeztünk visszamentünk, hogy megtudjuk kit vettek fel.
Sajnos nem Hyn volt a választott, láttam rajta, hogy nem eset neki jól, de hamar túl lett rajta. Nagyon tetszik benne ez az erős oldala.
A távolban megláttam így felajánlottam, hogy hazaviszem.
Szóval most éppen kettesben voltunk és csak a szívdobogásomat hallottam. Ahogy lenéztem megláttam a lábát ami szabadon van, nagyot nyeltem és próbáltam nem gondolni rá, hogy itt ül mellettem egy igen dögös nő. Majd mikor megérkeztünk Hyn megköszönte, és mikor kiszállt megéreztem a finom illatát. Gyorsan kiszálltam, hogy friss levegőt vegyek, addigra Hyn már nem volt sehol.
Mikor beszálltam elmentem inni valamit. Minden este munka után általában eljövök és egyedül iszok. Ahogy a poharak halmozottak annál jobban nem tudtam a külvilágról.
Fogtam taxit és egyenesen Hyn háza előtt értem ki. Fogalmam sincs miért jöttem ide, de ha már itt vagyok akkor legalább had lássam.
- Tao hát te meg?
- Itt... vagyoook.
- Te részeg vagy?
- Neeem, dehogy. Ölelj meg.
- Mi? Menj haza már késő van, biztos aggódnak.
- Nem megyek.
Megfogtam a kezét és berángattam a házba, fogalmam sincs merre van a szoba, de nem érdekelt. Neki nyomtam a falnak és mohon téptem az ajkait. Éreztem ahogy elakar lökni, de nem sikerült mivel annál jobban szorítottam a falnak. Letéptem a felsőjét és végig csókoltam a nyakát.
- Taoo, hagyd abba.
- Nem, nekem most kellesz.
Hirtelen fájdalmat éreztem az arcomon, majd csak azt vettem észre, hogy nekiestem az asztalnak. Mérgesen felpillantottam Hyn-ra, aki könnyes szemekkel nézett engem, láttam rajta, hogy mennyire megvolt ijedve. Akkor esett le, hogy mit tettem vele.
- Hyn...
- Ne, ne gyere közelebb. Tűnj el,TŰNJ EL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése