Nem hiszem el, mégis mit keres itt Yoo? Nem tudom felfogni, hogy megint itt van, elkel tünnie, minél hamarabb annál jobb.
- Nem is hívsz be?
- Minek ha már úgy is kényelembe helyezted magad? Dea.
- Igen uram?
- Mióta engedünk be idegenek az irodámba?
- Sajnálom, de nem tudtad megállítani a kisasszonyt.
- Hehe, még hogy kisasszony, meg a fenéket.
- Nem vagyok idegen a számodra Jongi.
- Ne hívj így.
Gyorsan elindultam felé, majd megragadtam a csuklóját és beráncigáltam az irodába. Gyorsan körbe néztem és bezártam az ajtót. Mérgesen néztem le rá.
- Nem is hiányoztam?
- Nem, egyáltalán nem.
Közelebb lépet én pedig hátráltam.
- Nekem igen is hiányoztál.
- Nekem nem, mivel tudod a választ el is mehetsz.
Még közelebb lépet, de hiába mentem tovább az asztalnak ütköztem. Olyan közel állt meg előttem, hogy véletlen se tudjak elmenekülni.
- Jongi még mindig annyira helyes vagy.
A kezét az arcomhoz emelte és végig simította, közben az ajkaimat bámulta. Már a hideg is kiráz ha csak rám néz, nem hogy hozzám nyúl. Ellöktem a kezét ő pedig mérgesen nézett fel rám.
- Tudod nem azért jöttem ilyen messze, hogy ellökj magadtól.
- Hát akkor kár volt, mert tőlem semmit sem kapsz. Végeztünk, te dobtál,nem én, emlékszel?
- Meg is bántam, újra akarom kezdeni Jongi.
- Ne...hívj...így, a nevem Kai. És eszem ágába sincs újrakezdeni veled az egészet. Eltoltam magamtól, majd leültem a székbe. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki ahogy vele bánok. Odalépet mellém, de az ablakon bámult ki.
- Tudod megbántam, hogy úgy bántam veled. Nem kellet volna ezt tennem, de hát a múlté.
- Engem érdekel a múlt, próbálok fejteni és ezt te jól tudtad. Már pedig te a múlt vagy, és te is felejtős vagy.
- Hogy mondhatsz ilyeneket? Az apád...engem szeretett a legjobban, azt akarta hogy én legyek az a nő aki melletted lesz.
- Ne vedd az apámat a SZÁDRA. Az apám azért akarta, hogy mellettem legyél, hogyha boldogtalan vagyok te legyél az aki felvidít. De éppen akkor léptél le másik gecivel, amikor nekem kellettél volna. Amikor baj volt, hol voltál? Persze mikor apa élt mutattad, hogy te milyen kedves vagy. De igazából egy féreg vagy.
- Elég volt Kai, tudod hogy én min mentem keresztül miattad?
Most tudom, hogy mérges rám mert mindig akkor szólít csak Kai-nak.
- Mindenki pénzes kurvának tartott, mindenki lenézett, a hátam mögött kibeszéltek. Mindenki azt mondta, hogy a nagy Kai, hogy lehet ebbe a lányba szerelmes? Én...tényleg szerettelek. De elegem volt, mindig mindenki szekált, én nem tudtam melletted maradni, sajnálom, de most itt vagyok.
- Most meg már nem kellesz, nem szeretlek már. Rendben megbocsátok, csak hagyj békén.
- Nekem nem kell a bocsánatod, nekem te kellesz. Ahogy látod megváltoztam, csak miattad. Gazdag lettem, hogy senki se tudjon leszólni és csak miattad.
- Csak hogy tud, én nem azért szerettelek mert szép voltál. Hanem mert kedves voltál és őszinte, és nem a pénzem miatt voltál velem. De most...pont az vagy akit leírtál az előbb, egy...pénzes...kurva.
A keze felém rendült és csak a fájdalmat vettem észre.
- Ne akard, hogy tönkre tegyelek. Mindenem meg van ahhoz, hogy téged elsöpörjelek.
- Rendben, hajrá. Kíváncsian várom, hogy mit fogsz tenni.
- Jongi tudod, te... semmit sem változtál, ugyan olyan rideg vagy mint mindig.
- Nem igaz, csak te nem ismersz.
Láttam rajta, hogy türtőzteti magát, hogy meg ne üssön. Megindul a kijárat felé, lassan megfogja a kilincset, de akkor megáll.
- Nekem nem kell semmi, mindenem meg van. Nekem csak te hiányzol még, és mindent meg fogok tenni, hogy velem legyél.
Mikor elment egyedül maradtam a gondolataimmal, mégis minek kellet pont most megjelennie? Nem hiszem el, pedig most olyan boldog vagy. Semmi kép nem jöhet rá, hogy van barátnőm.
***
Másnap hazamentem, hogy beszélhessek Tao-val.
- Miért jöttél?
- Valamit mondanom kell.
Behívott a szobájába és mutatta, hogy foglaljak helyet.
- Mi lenne?
- Itt van...Yoo.
Nagy szemekkel nézett fel rám, még a szája is tárva maradt.
- Mi? Yoo?
- Igen.
- Miért jött?
- Vajon?
- Csak nem azért jött, hogy...téged megszerezzen?
- Honnét tudtad?
- Sejtettem. Mindig is nagyon szerettet, az hogy hirtelen lelépet régen tudtam, hogy volt rá oka. Gondoltam úgy is vissza fog jönni.
- Tao, segíts.
- Mi? Még hogy én? Rossz emberhez jöttél.
- Nem, nekem te tudsz csak segíteni. Félek, hogy ha megtudja hogy van barátnőm, akkor ártani fog Hyn-nak.
- Tényleg ennyire tartasz tőle?
- Igen, én nem tudok semmit sem tenni vele. Azt mondta, hogy meg van minden hatalma, hogy tönkre tegyen, és tudom hogy nem hazudót. Én nem tehetek semmit sem vele, ezt te is jól tudod.
- Csak az a baj, ha anya megtudja, hogy itt van az lesz az első, hogy találkozni akar majd vele.
- Tudom, azt is tudom mi volt vele a terv, de nekem eszem ágába sincs elvenni.
- Ezt ne nekem mond, hanem anyának, és jobban tennéd ha Hynt is felkészítenéd.
- Neki semmi köze ehhez, nem akarom belevonni ebbe a dologba.
- Te tudod, csak nehogy baj legyen belő, mert tudod hogy nem te fogsz megsérülni.
Tudtam mire gondolt és nagyon is igaza van, valamit tennem kell még mielőtt nagyobb baj lesz.
Hirtelen az egyik inas jött be szólni, hogy látogató van Tao-nak. Mikor leértünk mind ketten lefagytunk, ahogy megláttam tudtam, hogy itt a vég.
- Ohh, ahogy látod Yoo drága, mind két fiam éppen itt vannak, jaj de jó.
- Igen, ennek nagyon örülök, régen találkoztunk.
Tao intett a fejével, hogy menjek el majd ő elintézi. Tudtam hogy ezt már úgy sem úszom meg. Éppen kikerültem mikor Suzy megragadta a kezem.
- Hova-hova drágám? Neked itt kell maradnod, hogy megbeszéljük a dolgokat.
Kirántottam a kezem amiről nagyon meglepődött, még soha sem bántam így vele.
- Fiam.
- Sajnálom oma, de nekem nincs mit megbeszélnem vele. Tudom mire megy ki a játék, de nem megyek bele. Egyáltalán, de még akkor sem ha ő az utolsó nő a világon, akkor sem veszem el.
Láttam rajta, hogy minden szavam szíven találta, de nem tehetek róla, ez az igazság. Otthagytam őket, mert egyszerűen most nem tudok a szemébe nézni Suzy-nak.
Hazának vettem az utat, de Hyn hangjára vágyom most. Felkaptam a telefonom és megkerestem a számát.
Nem kellet sokáig keresni mivel ő állt az élén.
- Igen?
- Hyn, van kedved este bulizni egyet?
- Hát nem is tudom, talán.
- Akkor benne vagy, rendben nyolca ott leszek, aztán dögös legyél ám, ja de ne vegyél fel nagyon rövidet.
- Okéé...
- Ja és ne legyen túl kivágott.
- Jáá, akkor hogy legyek dögös, ha nem vehetek fel ilyen ruhákat, azt város hogy mama ruhába menjek?
- Rendben, rendben, Dögös légy.
Elmosolyogtam magam, majd letettem. Mikor hazaértem gyorsan hajat mostam és lezuhanyoztam. Egy fekete nadrágot vettem fel egy fehér pólóval. Majd egy kabátot kaptam magamra. Indulhatunk is.
Hyn kerestem a szememmel és mikor megláttam nagyon meglepődtem, még soha sem láttam ilyen ruhába, de meg kell hagynom nagyon dögös. Egy bőr nadrág van rajta, hozzá való felsővel és pink kabáttal.
" Teen Top we gonne rock it drop it top it
Hey don't stop it pop it"
Hyn kiment a mosdóba közbe elmentem hozni valami italt, de közbe a rémálmommal találkoztam össze.
"Hyn"
Gyorsan megnéztem magam a tükörbe, hogy minden rendben van-e. Igazítottam a sminkemen, közben két lány állt be mellém, és ők a sminket igazították, majd meghalódtam miről beszélgetnek.
- Te nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz barátnője a nagy playboynak.
- Én sem, végül is ő is ember, nem élhet mindig egy éjszakás kalandon.
- De irigylem a csajt, én is lennék a helyébe.
Nevetve mentek ki, észre se vették, hogy én bent voltam pedig rólam volt szó. Még hogy szerencsés? Gyorsan összepakoltam majd elkezdtem keresni Kait. Vajon hol van? Mikor nem találtam bent, gondoltam ki megyek, meg is kérdeztem az egyik őrt, azt mondta ki ment.
Szóval kifelé mentem, de bárcsak ne kerestem volna meg. Egyszerűen nem akarom elhinni amit láttok. A szívem még soha sem fájt ennyire mint most. Érzetem, hogy egy könnycsepp hagyja el a szememet. Még meg szólalni sem tudok, lassan elkezdtem hátrálni, de nem tudtam levenni a szemem róla. Mit is gondoltam, hogy pont én kellek neki, mikor nálam szebb nők is vannak. Bárcsak, ne jöttem volna ki. Gyorsan elfordultam, és még pár másodpercig még ott álltam egy helybe, és próbáltam összeszedni magam. Mikor sikerül gyorsan elszaladtam. Hiába nem akartam gondolni rá nem ment. Megálltam és a térdeim megadták magukat. Hangosan felsírtam és nem érdekel, hogy ki néz, már úgy se számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése