9.rész Végre veled part 1
Ahogy a karjaimban tartom azt a lányt, aki a világot jelenti számomra, olyan melegség, boldogság járja át a szívemet. Bárcsak így maradhatnánk örökre, akkor semmi másra nem vágynák, csak rá.
Ahogy figyelem a rezdületlen arcát, halvány mosoly görbül az ajkaimra. Míg ő előkészíti a nekem szánt ételt, addig alaposan végig mérem, hogy még akkor se felejtsem el az arcát amikor álmodok. Néha felém néz és elmosolyodik. Nem hiszem el, tényleg azzal a lánnyal vagyok akire annyit vártam. Végre foghatom a kezét, végre láthatom azt az életteli mosolyát minden nap, nekem ennél több nem is kell. Hyn letette elém az ételt majd leült velem szembe. Csendben nekiállt enni, én pedig néztem ahogy minden egyes falatott kiélvez. Mikor látta hogy nem eszem, teli szájjal rám nézett.
- Nyem eszej?
- Hehe, istenem, nem tanítottak meg, hogy teli szájjal nem beszélünk?
Nem is figyelt rám, még egy kanállal evett, majd felnézet rám és elkezdet beszélni.
- Nya így má jó?
Istenem de édes, elmosolyogtam magam, majd átlendültem az asztalon és egy puszit nyomtam a pufi arcára. A szemei tágra nyíltak annyira meglepődött, gyorsan lenyelte az ételt és elkezdet hadonászni előttem.
- Ez,látod ez az én területem, nem lépheted át a határt, csak akkor ha én engedélyt adok.
- Mi? Nah...ne csináld, akkor nem is nyúlhatok hozzád? Sehogy?
- Sehogy.
- Nem foghatom meg még a kezedet sem? Semmi puszi?
- Semmi.
Gyorsan felkeltem és megkerültem az asztal, majd pontosan előtte álltam meg.
- Jáá, ez már túl közzel van.
Felállt és elkezdet hátrálni.
- Mond még egyszer mit nem szabad?
- Már elmondtam.
Hirtelen falnak ütközött és nem tudott tovább menni. Kihasználtam az alkalmat és puszit nyomtam az ajkaira, majd az arcára.
Elkiáltotta magát és elkezdet ütni, megfogtam mind két kezét és felkaptam az ölembe. Elkezdet kiáltani, de annál jobban pörgettem minél hangosabb volt. A végén már mind ketten teljes erőnkből nevettük. Mikor elfáradtunk ledőltünk a kanapéra, vagyis inkább én dőltem le, mivel Hyn ölébe raktam a fejem. Ő pedig az egyik kezével a hajamat simogatta, a másikkal pedig egy könyvet tartott amit nekem olvasott. Olyan jó érzés, soha sem éreztem ilyen melegséget a szívembe, olyan mintha nem csak a barátnőm lenne, hanem mint az édesanyám. Lassan becsuktam a szeme és lassan az álom magába szippantott.
"Hyn"
Mikor lenéztem a könyvből azt vettem észre, hogy Kai már rég alszik. Milyen aranyos még így is, és milyen férfias. És csak az enyém.
Óvatosan lefejtettem rólam a fejét, majd betakartam. A kezemmel eltűrtem egy tincset az arcából és puszit nyomtam az ajkaira. Annyira belemerültem Kai gyönyörködésében, hogy meg sem halottam a telefont.
- Igen.
- Jó napot ön Ms. Hyn?
-Igen, kikeres.
Mikor elmondta a lényeget ledobtam a telefonomat, gyorsan felkaptam a kabátom és a táskám.
"Kai"
Mikor felébredtem Hynt kerestem, de sehol sincs, akkor vettem észre, hogy a telefonja a földön van. Felvettem és belenéztem, majd megláttam, hogy a kórház hívta. Valami baj tőrtén míg én aludtam, az nem lehet. Felhívtam a számot és megkérdeztem melyik kórház.
Gyorsan fogtam egy taxit, mikor odaértem elkezdtem futni Hynt keresve. Mikor megláttam a földön térdelt és nézett előre.
Lassan felém fordult, de a szemébe semmi sem látszott, csak a bánat és a düh. Először nem akart felismerni, mikor megfogtam elkezdet össze-vissza ráncigálni és ordibálta, hogy hagyjam béken.
- Hyn, Hyn az istenért én vagyok az Kai.
- Kai, tényleg te vagy az? Itt vagy velem ügye, te nem fogsz elhagyni engem ügye?
- Miért hagynálak el, tőlem nem szabadulsz.
Átölelt és szorosan tartott. Akkor hirtelen hangosan elsírta magát.
Fogalmam sincs miért ilyen, még semmi baja nem volt eddig. Akkor felfigyeltem arra az ajtóra amit Hyn nézett. Egy fiú név vol kiirva rá ami hasonlított Hyn-éhoz. De a név le volt takarva fekete lepellel.
- Hyn, az a név, talán a tesód?
- Az én drága öcsém...nem tudtam megvédeni, ahogy anyát sem. Olyan gyenge vagyok Kai.
- Nyugodj meg Hyn.
Ellökött magától és felállt, a szemei vérvörösek voltak a sok sírástól.
- Hogy lehetnék nyugodt, az öcsém meghalt és semmit sem tudtam tenni ellene. Most pedig már semmit sem tehetek.
Elkezdte ütni a mellkasát egyre erősebben, majd a haját kezdte el tépni.
Gyorsan odamentem és lefogtam, a karjaimba zártam úgy, hogy ne tudjon ártani magában. Ahogy csendben egymás karjaiban voltunk, kezdet lenyugodni. Akkor hazavittem, a karjaimba vittem be a szobába és óvatosan letettem az ágyra mert nem akartam felébreszteni. Éppen megfordultam amikor kéz fonódott a kezemre.
- Maradj...maradj velem ma este, kérlek.
Nem kellet többet mondania, befeküdtem mellé és Hyn szorosan átölel. Majd egymás karjaimban aludtunk el.
Másnap reggel mikor kinyitottam a szemem Hynt kerestem, de sehol sem találtam, talán kint van a mosdóba. Becsuktam szemem és azok a tegnapi képek ugrottak be. Mikor Hyn próbált ártani magának. Gyorsan felkeltem és elkezdtem keresni, közben a nevén szólítottam.
- Itt vagyok.
Mikor meg halottam a hangját, nagy kő esett le a szívemről. A konyhába találtam, ahogy éppen reggelit készít. Mosolyogva nézett fel rám.
- Jó reggelt, jól aludtál?
Bólintottam, de valami furcsa, miért ilyen boldog? Miért mosolyog?
- Hyn, jól vagy?
- Miért ne lennék jól? Persze, hogy jól vagyok.
Még egyszer küldött felém egy mosolyt, majd hátat fordított nekem és elkezdte sütni a reggelit.
- Miért mosolyogsz, azért mert itt vagyok nem kell boldognak mutatnod magad.
Hirtelen abbahagyta amit éppen csinált, de nem fordult meg. Majd szépen lassan letette maga mellé a villát és a kanalat.
- Tudod Kai, már rég felkészültem lelkileg erre napra. Fogalmad sincs, hogy mióta vagyok ez miatt szomorú. Tudtam, hogy ez a nap elfog jönni, és tudtam hogy akkor semmit sem tudok majd tenni. Igaz tegnap sokként ért mert nem hittem, hogy ilyen hamar eljött. De ma...már jobban vagyok.
Míg ezeket a szavakat mondta, néha a hangja elcsuklót, ahogy próbálta vissza tartani a könnyeket. Odamentem és átfőztem a kezemet a hasánál, a fejemet a vállára hajtottam. Majd a fülébe kezdtem halkan beszélni.
- Felőlem sírhatsz bármikor, engem nem érdekel, és nem kell attól tartanod, hogy ez miatt idegsítő leszel számomra, mert ez nem így van. Mindig, mindig ott akarok lenni melletted mikor szomorú vagy, vagy éppen nevetsz. Én akarok leni melletted az akinek mindent elpanaszkodhatsz, és én akarok lenni az aki a mosolyt csal az arcodra. Csak kérlek...mikor valami baj van, egyből gyere hozzám és borulj a karjaimba. Ha velem osztod meg a bánatodat egyáltalán nem érdekel. Csak marad mindig mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése